A lélek öröktől való ...
Tudod arra gondoltam,
talán, mert ránézésre
egyforma,
nincsen külön szó a
lélek,
és a testnek a
dolgaira,
pedig a különbség
hatalmas,
hogy valaki a hitét,
a szeretetét honnan
meríti,
ha az ész diktálja,
az vélt, vagy valós
tudása a dolgoknak,
a kettősség az embert
megzavarja,
az örök hűséget,
szeretetet
komolyan gondolja,
bizonyság rá száz
van,
de az idő megemészti
a bizonyítékot,
és marad az ember
üresen,
mert a mulandót
gondolja
örökkévalónak,
sokszor esik a
hazugság bűnébe,
olyankor,
amikor komolyan
hiszi,
vannak érvei,
az esküt rá bátran
teszi,
pedig az idő azt
mutatja,
az indokok hamisak
voltak,
mulandó volt a hit,
mulandó a szeretet,
de a lélek hitének,
a lélek szeretetének
nincsen vélt, vagy
valós,
ésszel magyarázható
oka,
a szeretetét, a
hitét, magában,
nem az elévülő
tudásában hordozza,
ő csupán egy
láthatatlan érzés,
olyan erő az mégis,
ami megcáfolhatatlan,
az egyértelmű
tapasztalat
nála vall kudarcot,
a külső benyomás
elmúlik,
de megmarad a
szeretet, a hit,
talán, mert a lélek
öröktől való,
a benne született
érzés sem halandó.
2010. 12. 14.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése