Önmagunk hitét keresve
Tudod arra gondoltam,
hogy az önmaga hitét
keresi az ember,
talán azért,
hogy megtalálni véli
a másikban
saját
külön istenségét…
s talán, mert ott
keresgél,
sok-sok arra utaló
csodás,
bizonyítéknak
mutatkozó jelet talál,
hogy nem csupán
bálvány,
valódi az ő istene,
s minél több a
ráutaló jel,
annál erősebb lesz a
hite…
de talán az is csak
olyan véletlenek
sorozata,
mint mikor a játékos
már-már csodaként
tesz
mindig csak a jó
lapra,
önteltségében azt
gondolva,
hogy mellé Isten
szegődött…
pedig a csoda
nem más volt,
mint a véletlenek
véges sorozata,
minél többet nyer a
játékban,
annál többet veszít
végül …
talán így lesz az,
hogy az ember
kiábrándul,
a csodából ábrándul
ki,
csalatkozik,
nem tud többé hinni,
csak a szerencsés
véletlenben bízni…
pedig csak annyi
történt,
hogy hamis Istenre
tette mindenét,
hogy az érzéketlent,
a faragott szobrot
tévesztette össze
a valódi, az éltető,
a titokzatos Istennel.
2011. december 04.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése