2018. március 24., szombat

Rád gondolva - Az emlékek


Rád gondolva - Az emlékek

Fáztam nagyon – és befészkeltem magam a párnák közé – a kanapé sarkába …Órák óta ülök itt – már az idő múlását sem igazán érzékelem …Csak ülök – és az életemen gondolkodom … Tudom, mozdulnom kellene, - írni kellene, - de nem találom a szavakat … Nézem a gyertya lángját, és csak azt érzékelem, hogy lassan csonkig ég … Az életemre gondolok – hogy mennyit is ér … Amikor a fájdalom belém mar – Ettyn gondolkodom, hogy egyik pillanatban még itt volt velem, és? – Minden – az egész élet pillanatokon múlik … Ettyn gondolkodom, hogy soha többé nem kopog be hozzám – azzal – a csak RÁ jellemző kopogással – már nem – Ő már végérvényesen és visszavonhatatlanul elment … És Rád gondolok …Megint eljött az este, az éjszaka… Semmi nem mozdul, minden megállt.. Amilyen nagy szélvihar volt ma – minden úgy – olyan hirtelen elcsendesedett … Szavakkal elmondani nem tudom, mit érzek … Csak ülök itt és didergek … Fázom – rettenetesen – annyira szeretnélek a karjaimba zárni, hogy érezd, - mennyire féltelek, és mennyire fontos vagy nekem … Hogy mit meg nem tennék Érted … Álmodozom és vágylak … Te vagy nekem minden … Ábrándképeimen átsejlik arcod, érzem szívedet, - érzem lelkedet … És gondolataimban mindig itt vagy, akár a szellő érintése, - az eső illata … Itt vagyok – Rátok gondolva – és mégis magányosan … Szívemet a fájdalom mellett egy öröm járja át … Megadatott nekem életem alkonyán még egy csoda … Olyan barátot kaptam, aki nagyon a szívembe van és csak azt kérem, - ó, Drága Dana – csak azt kérem, maradjon nekem sokáig meg … Gondolkodom – és szeretnélek Benneteket a karjaimba zárni, - szeretném átadni mindazt, ami még bennem ér valamit …Amivel a Te életedet is jobbá tudnám tenni… Nem tudom, mit tegyek, - mert csak a fájó, feszítő érzés van bennem, amitől üvölteni szeretnék és megnyugodni szeretnék … Talán …

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése