Rád gondolva - Az
emlékek
Fáztam nagyon – és
befészkeltem magam a párnák közé – a kanapé sarkába …Órák óta ülök itt – már az
idő múlását sem igazán érzékelem …Csak ülök – és az életemen gondolkodom …
Tudom, mozdulnom kellene, - írni kellene, - de nem találom a szavakat … Nézem a
gyertya lángját, és csak azt érzékelem, hogy lassan csonkig ég … Az életemre
gondolok – hogy mennyit is ér … Amikor a fájdalom belém mar – Ettyn
gondolkodom, hogy egyik pillanatban még itt volt velem, és? – Minden – az egész
élet pillanatokon múlik … Ettyn gondolkodom, hogy soha többé nem kopog be
hozzám – azzal – a csak RÁ jellemző kopogással – már nem – Ő már végérvényesen
és visszavonhatatlanul elment … És Rád gondolok …Megint eljött az este, az
éjszaka… Semmi nem mozdul, minden megállt.. Amilyen nagy szélvihar volt ma –
minden úgy – olyan hirtelen elcsendesedett … Szavakkal elmondani nem tudom, mit
érzek … Csak ülök itt és didergek … Fázom – rettenetesen – annyira szeretnélek
a karjaimba zárni, hogy érezd, - mennyire féltelek, és mennyire fontos vagy
nekem … Hogy mit meg nem tennék Érted … Álmodozom és vágylak … Te vagy nekem
minden … Ábrándképeimen átsejlik arcod, érzem szívedet, - érzem lelkedet … És
gondolataimban mindig itt vagy, akár a szellő érintése, - az eső illata … Itt vagyok
– Rátok gondolva – és mégis magányosan … Szívemet a fájdalom mellett egy öröm
járja át … Megadatott nekem életem alkonyán még egy csoda … Olyan barátot
kaptam, aki nagyon a szívembe van és csak azt kérem, - ó, Drága Dana – csak azt
kérem, maradjon nekem sokáig meg … Gondolkodom – és szeretnélek Benneteket a
karjaimba zárni, - szeretném átadni mindazt, ami még bennem ér valamit …Amivel
a Te életedet is jobbá tudnám tenni… Nem tudom, mit tegyek, - mert csak a fájó,
feszítő érzés van bennem, amitől üvölteni szeretnék és megnyugodni szeretnék …
Talán …
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése