Lélekig suhanva ...
A fákon deres csend
ül. Fakó felhőket sodor a szél. Dallamok a végtelenben.
Szelíd az este. Az
otthonok ablakai mögött homályosuló fények.
Fájdalmak mélysége ül
az emberek szívén, mely az álmokkal elszenderül.
Lassan olvadozó
világ, közel kopogtat a tavasz. Magányos mezők ébredeznek.
Ha megérkezel, új
világot teremtesz – kedves Tavasz
*
Áhítatos, szelíd
nyugalmat,
új dallamokat zeng a
természet
Füleken át a lélekig suhan, hogy
Füleken át a lélekig suhan, hogy
feledd a rosszat,
gondold a szépet.
Ahogy az alvó mező –
ébredjen hited
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése