Elveszett tegnapok …
13 év. Sok volt és
kevés.
Sok cigaretta,
részegségig nyelt alkohol, kávégőzös reggelek.
Kétségek bennem.
Már nem szívesen
hívtalak, te pedig egyre ritkábban nyitottad meg szívedet.
Mit tettem rosszul?
Azóta is belém
rekedtek a pillanatok, mardosnak a gondolatok.
Néha belelátok
titkaidba, de ez már semmin sem változtat.
Lassan szétporlik
életem.
Messze vagy és mégis –
ma is összeköt veled a 13 év.
Szívembe rejtem
emlékeimet – veled. Bennem élsz – örök otthonod van bennem.
Távol vagy, de átjársz
lelkem útján.
Hiába szólítalak, már
csak álmaimban, érzéseimben találok rád.
Szerettél vagy sem?
Ösvényünk elágazott, és szívemben már a fájdalom dobban.
Könnyes szemmel kísérem
az ablakon legördülő esőcseppeket és
hiába kereslek benne – lelkedre vágyva. Eltűnt veled együtt a holnapod,
elvesztek a tegnapok, elvesztek a szavak és bennem már csak a magány maradt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése