Ébredés …
"A szeretetnek
ereje van,
hogy nem számít a
távolság,
hogy a szeretet maga
a csoda,
hogy az tartja össze
a világot,
hogy amíg bennünk él,
nincs halál,
csak élet van, élet
és megújulás"
*
Újra itt a reggel.
A szokásos, hajnalig
tartó nyugtalanság után belezuhanok egy mély verembe,
ahonnan nagy nehezen
tudok kikászálódni.
Arra ébredek, hogy
beindultak az égi csatornák, ömlik az eső.
Mindemellett
feltámadt ismét a viharos szél is.
Fázom.
Nincs erőm a jó meleg
takaró alól kibújni, hiszen olyan finoman ölel körbe.
Hát ez a mai ébredés.
És az, hogy olyan
távol, olyan messze vagy tőlem.
És ez milyen szörnyen
fáj.
*
Fáj az érintés
hiánya, fáj, hogy nem láthatlak - fáj,
hogy nem foghatom a kezed.
Jó lenne újra arra
ébredni, hogy itt vagy velem , vagy én ott vagyok Veled .
Nem, Kedvesem! Aki
szeret, az sír. De nem csupa könny az élete.
Az biztos, ha nincs a
közelében a szeretett Kedves, - fáj.
De gondolni rá,
csodálatos érzés.
Átjárja az egész
testedet, - melengeti szívedet.
Igen, el kellene
engedni. Te magad is tudod, de nem olyan egyszerű.
Viaskodsz, harcolsz,
- érvelsz.
Az érzés teher?
Könnyebb lenne, ha
gyökerestől kitéphetnénk a szívünkből,
a gondolatainkból?
De vajon lehet e
érzések nélkül élni?
És a szeretet, a
szerelem érzése nélkül?
Még akkor is ha
szomorúságot, ha bánatot érzünk.
Megkérdezhetjük
magunktól - sokszor fel is tesszük a kérdést: jó ez nekem?
Igen, tudjuk a
választ is.
Jó igen,
hiszen a szerelem otthonra talált benned, örülsz a gondolatnak is,
hogy van neked, hogy
volt neked.
Ha gondolhatsz rá, a
szívedben már az is ünnep.
Erőt ad, megvigasztal
a tudat is.
Sokszor megbántasz -
sokszor olyan dühös tudok lenni.
Akkor szeretnélek
kitörölni még a gondolataimból is,
de azután egy
mozdulat, egy kedves szó előttem van –
az érzés elindul
bennem és tudom, soha nem tudlak elengedni - az én szívemből - már soha ..
Szeress - hisz tudnod kell, mennyire szeretlek ..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése