Rend a lelke ...
Tudod arra gondoltam,
úgy igaz,
hogy mindennek a rend
a lelke,
de talán nem elég, ha
szépen,
sorba van állítva
minden,
ha a fontos és a
kevésbé lényeges
logikátlanul váltja
egymást,
mert hiába való a
rend,
ha nincsen meg benne a
rendszer,
ha nem átlátható az
egész…
a régi dolgokat az
ember gyűjti,
sajnálja őket a tűzre
vetni
nosztalgiából,
ami nem is baj talán,
ha mindennek a maga
helye megvan,
a polcon az első
mindig a legfontosabb,
hogy kéznél legyen,
hogy keresni ne
kelljen,
nehogy azok vegyék el
a helyét,
amit oda csak a
megszokás helyezett…
de kell a rend, a
rendszer
nem csak a polcokon,
de az agyban, a
gondolatok között,
mert a sokat tudása
is hiába,
ha a lényegtelen az
első helyet elfoglalja…
és az érzések
kavalkádja között is
rendet kell tudni
tartani,
mert ha a lényegtelen
elfedi
a nagyon fontosat,
ha a rossz érzés
elbújtatja a jót,
a rossz szó
láthatatlanná teszi a jót,
hogy ők is ott
vannak,
az ember hajlamos
megfelejtkezni róla…
ha a szeretet, mint a
legfontosabb
az előtérbe kerül,
(azért ő kiharcolja a
maga helyét)
akkor a sokszor fájó,
de
megváltoztathatatlan múlt is
alig lesz látható
az is csak addig,
míg a növekvő
szeretet
el nem takarja
teljesen.
2011. december 13.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése