Az akaraterő
Reggel ahogy feküdtem, még kicsit pihenve –
talán lustizva és a gondolataim száguldoztak, olyan sok minden eszembe jutott.
Sok mindent átéltem már az életben. Sok mindent láttam, nem csak a közvetlen
környezetemben, de a nagyvilágban is. Láttam videókat az életünkről, hogy láb
nélkül hogyan balettozunk, hogy hogyan sportolunk, hogyan játszunk, hogy mi
mindent megoldanak, megoldunk. Mindezt valóban akaraterővel. Különleges
életek, de talán nem is olyan különlegesek, hiszen amit az élet egyik oldalon
nem ad meg, valamilyen úton próbálja minden ember pótolni, saját magán
segíteni.
Hetek óta kereng egy videó a net világában. – biztosan ismeritek.
Hetek óta kereng egy videó a net világában. – biztosan ismeritek.
Az élethez - az ilyen élethez óriási
akaraterő, lelki erő , ugyanakkor megfelelő fizikai erő is kell. Ez a
fiatalember, akiről ez a videó szól - egy láb és kéz nélküli fiatalember - aki
így született - csak csonkokkal. Ezekkel a csonkokkal tud egy-két dolgot tenni.
Hogy mit is mutat meg? - az erőt , ami belőle árad. Erő, mert még valóban azok
az emberek sem tudnak felállni mindig, akiknek van kezük, lábuk és éppen
egészségesek. Csak ami hiányzik belőlük - az akaraterő.
Sokszor elgondolkodom magamon: hiába van bennem óriási akaraterő - mégis van, hogy megrémülök, félek. Félve csinálok dolgokat, mert végig fut rajtam az érzés, vajon hogyan, mit tudok tenni, hogyan tudom az életemet megoldani, lesz e erőm a holnaphoz? Van e értelem, ami továbbvisz. Hogyan tudok újra felállni, vagy van e miért még felállni. Azon is elgondolkodom: milyen sok megalázás, bántalom ért és milyen nehéz lelkileg helyrerázódnom egy-egy ilyen helyzet után. Hányszor gondolkodtatott el, hogy milyen érdektelenséget mutatnak az emberek. Hogy milyen fontos a bizalom és az emberség. Bizalom: hogy megadnák az élethez a bizalmamat, hogy lélegezni tudjak. Erő! Sokszor érzem azt, hogy milyen értelmetlen az egész élet.
Ez a fiatalember erőt ad sok embernek, hogy újra fel kell állni, hogy hogyan kell felállni minden helyzetből. Egyszerű emberek vagyunk - hétköznapi emberek - mi sokan. A mindennapi harchoz is sok erőre van szükség. És ez az erő talán legfőképpen a szeretetben és a hitünkben van. Hiszem újra – megöregedve is, hogy van értelme reggel felébredni, hogy van értelme a mindennapi harcaimnak, amit nem csak a külvilággal, de saját magammal is meg kell újra és újra vívnom. Hogy nap mint nap feltehessem magamnak a kérdést, még ha válasz nélkül maradnak is, - hogy van e értelme? Hogy van értelme a világra rácsodálkoznom, hogy észrevegyem újra és újra az apró kis csodákat, melyek számomra nagy kincsek. Hogy érdemes, még érdemes - addig érdemes, míg tudom, érdemes küzdenem, van kiért, miért harcolnom saját magammal is
Sokszor elgondolkodom magamon: hiába van bennem óriási akaraterő - mégis van, hogy megrémülök, félek. Félve csinálok dolgokat, mert végig fut rajtam az érzés, vajon hogyan, mit tudok tenni, hogyan tudom az életemet megoldani, lesz e erőm a holnaphoz? Van e értelem, ami továbbvisz. Hogyan tudok újra felállni, vagy van e miért még felállni. Azon is elgondolkodom: milyen sok megalázás, bántalom ért és milyen nehéz lelkileg helyrerázódnom egy-egy ilyen helyzet után. Hányszor gondolkodtatott el, hogy milyen érdektelenséget mutatnak az emberek. Hogy milyen fontos a bizalom és az emberség. Bizalom: hogy megadnák az élethez a bizalmamat, hogy lélegezni tudjak. Erő! Sokszor érzem azt, hogy milyen értelmetlen az egész élet.
Ez a fiatalember erőt ad sok embernek, hogy újra fel kell állni, hogy hogyan kell felállni minden helyzetből. Egyszerű emberek vagyunk - hétköznapi emberek - mi sokan. A mindennapi harchoz is sok erőre van szükség. És ez az erő talán legfőképpen a szeretetben és a hitünkben van. Hiszem újra – megöregedve is, hogy van értelme reggel felébredni, hogy van értelme a mindennapi harcaimnak, amit nem csak a külvilággal, de saját magammal is meg kell újra és újra vívnom. Hogy nap mint nap feltehessem magamnak a kérdést, még ha válasz nélkül maradnak is, - hogy van e értelme? Hogy van értelme a világra rácsodálkoznom, hogy észrevegyem újra és újra az apró kis csodákat, melyek számomra nagy kincsek. Hogy érdemes, még érdemes - addig érdemes, míg tudom, érdemes küzdenem, van kiért, miért harcolnom saját magammal is
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése