Ha szeretve vagyunk ...
Tudod arra gondoltam,
hogy az önbizalom
olyan,
mint a levegő,
amiből ha sok van, az
is baj,
de okoz sok gondot,
ha kevesebb a
kelleténél,
kapja az ember
kívülről,
de aki adja,
annak a mércéje
ritkán jó hozzá,
előtérbe helyezik a
színeset,
háttérbe szorítják a
szürkét,
van, kinek nagyon
szűken mérik,
másnak, máshol
dézsából öntik,
nem tud pontosan
adagolni
se a jó, se a rossz
szándék,
se a közömbösség
nem tudja eldönteni,
hol van az a pont,
amit nem szabad túl
lépni,
fontos pedig,
hogy az elégnél
kevesebb se,
több se legyen,
önmagával tisztában
legyen,
el se bízza, alá se
becsülje,
de talán nem is
kellene
az önbizalmat
táplálni,
mert ott van a
túletetés,
vagy az éheztetés
veszélye,
az embernek pont
elég,
ha minden különösebb
szándék nélkül
szeretve van,
a szeretet elvégzi a
dolgát magától,
se nem kényeztet, se
nem mostoha,
karjaival az embert
önmagához képest is
emeli magasra,
se el nem vesz
belőle, se nem ad hozzá,
de amit ad, pont elég
ahhoz,
hogy se túl ne
értékelje,
se alá ne becsülje
magát,
csupán elégedett
legyen az életével,
mert nagyszerűbb
dolog nem történhet,
mint az,
ha az ember szeretve
van.
2010. dec. 17.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése