A fájdalom ...
Tudod arra gondoltam,
hogy az ember a
fájdalmat
céljai elérésére
sokszor használja,
a vadat megszelídíti,
és van úgy is,
hogy a mégoly
szelídet megvadítja…
de vajon mi célból a
fájdalom,
miért van a világon,
talán manipulál vele
egy felsőbb,
szeretetlenségében
tehetetlen hatalom?
mert a világban
fájdalom,
látszólag oktalan,
születéstől a halálig
rengeteg van,
bizonyítékként
talán,
hogy a test legyen
bármilyen erős,
akkor is esendő, a
kínzó fájdalom
leveszi a lábáról még
az óriást is,
biztonságban senki
sem érezheti magát...
céltalan, vagy céllal
történik, ki tudhatná,
de az talán tény,
hogy a fájdalom, mint
egy vészcsengő,
sokszor megteszi a
magáét,
igaz, van, akit
megvadít,
van, akit akaratlanná
szelídít,
de talán vannak sokan
olyanok is,
akik a sötétben
meglátják a fényt,
a kínok között jobban
észrevehető a lélek,
amit az anyag
tökéletessége eltakar…
talán a fájdalom
figyelmeztető jel arra,
hogy a test nem
örökkévaló,
hogy érdemes figyelni
másra,
mint csak a
foszladozó ruhára…
de ha a lélek hasad
meg kínjában,
akkor nem segít
semmi,
csak talán a tudat
vigasztal,
hogy az egész nem
céltalan,
hogy a porruhában
lélektest lakik
az emberben,
amit fájdalom nélkül
észrevenni
szinte lehetetlen.
2011. december. 09.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése