A lélek melegét ...
Tudod arra gondoltam,
az ember szegény,
mert ami van,
neki az mind kevés,
pedig csak azért
talán,
mert rosszul
gazdálkodik,
ami van, bőséggel
van,
mégis követel többet,
a természetesből
kiköveteli
a mesterségeset,
azt hiszi,
az élőt a holttal
helyettesítheti,
elégedetlenségében
az egészhez akar
hozzátenni,
új világot teremteni,
minek nincsen
szeretetalapja,
közben nem veszi
észre,
azért omlik
sorozatosan fejére a háza,
mert építi a semmibe,
a szeretetlenségből
várja a hűséget,
a mosolyt, és magát
a nem létező
szeretetet,
pedig csak olyan az,
mint a mesterséges
fény,
ami ugyan melegít, és
barnít,
de hiányzik belőle a
lényeg,
a szeretetből jövő,
a természetes
fénysugár,
amit kikövetel és
elvár,
az sohasem az életből
adódik,
ami a természetes,
az kérés,
és követelés nélkül,
épp a szeretetből
adódik,
az ember, mert rossz
gazda,
nem elégszik azzal,
ami van,
tudatlanságában
a lehetetlent
megkísérli,
a lélek melegét
lélektelenből akarja
megkapni.
2010. 12.10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése