Minden pillanatban...
Tudod arra gondoltam,
Véget ér valami
minden pillanatban,
maga a pillanat is
meghal,
hogy a következőben
újjászülessen,
az éjszaka elmúltával
új nap,
új élet keletkezik,
minden újjászületik
tavasszal,
a téllel minden
búcsúzik,
hogy helyét átadja
új, meg új
évszakoknak,
egyszer, ahogyan azt
most is teszi,
az év is befejeződik,
de a sok közül ez egy
olyan elmúlás,
(és másnap mindjárt
az újjászületés)
ami bármikor
bekövetkezhetne,
függ az ember
döntésétől,
melyik legyen az
első,
és melyik nap az
utolsó,
búcsúzhatna az év
nyáron,
a legnagyobb
melegben,
a tréfás áprilisban,
a szerelemtől virágzó
májusban,
vagy épp szüretkor,
szüret után,
mindig befejeződik
valami,
de talán pont a
szilveszter napja az,
amikor nem történik
kint semmi,
semmi különös nem
kezdődik,
és semmi eget rengető
be nem fejeződik,
ami kiérdemelné a
dicsőséget,
hogy kezdődjön vele,
vagy vele fejeződjön
az év,
szinte biztosan ugyan
az az időjárás
a végső, és az első
napon,
pár másodperc csak,
amivel hosszabb lesz
a nappal,
és rövidebb az
éjszaka,
mint az előzőn,
említésre sem
érdemes,
róla az ember
döntött,
ő tette ki a pontot,
itt a vége az évnek,
egy új jöhet,
remények szerint
az előzőnél szebb
sokkal,
az új életet nem a
csillagok
és a bolygók állása
határozta,
ez a forduló szabadon
választott,
ha tőle ellesni lehet
valamit,
(talán ebből is
érdemes okulni,
mert tanulni
mindenből lehet)
talán azt,
nincs a csillagok
által megírva,
nagy akaraterővel,
nehezen,
vagy nagy szeretettel
a szívben
sokkal könnyebben,
új életet mindig
kezdhet az ember.
2010. dec. 31.
(újévi)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése