A dolgok hasonlítanak ...
Tudod arra gondoltam,
hogy a dolgok,
az anyaföldnek,
és az embernek a
dolgai
mennyire
hasonlítanak,
de hát nem csoda,
(persze az egész
azért mégis csoda,
de a csoda részeként
ez szinte természetes)
belőle él az ember,
nem csak rajta,
s mindent, ami benne
emberi,
tőle örökölt, tőle
kapta a jó rossz génjeit,
a gyermeknek is
vannak felszínes dolgai,
vannak magok,
amik benne gyökeret
vernek,
van köztük hamar
hervadó, egynyári,
de ha a magot
megérleli,
a szél tovább repíti,
és vannak,
amik mélyen gyökeret
eresztenek,
előfordul olyan is,
hogy kívülről a fát
mérgezik,
vannak külső viharok,
amikről tudni, a nap
utána kisüt,
a gond hamar
feledésbe merül,
de van úgy,
hogy az ember
megrendül,
már-már belehal…
a legnagyobb kincsek
nem a felszínen,
nem is közvetlen
alatta,
hanem egészen a
mélyben vannak,
hozzájuk szorgos
munkával lehet eljutni,
őket csak úgy lehet a
felszínre hozni...
mélyén van az éltető,
az élő víz,
ami időnként feltör
magától,
mindig kapva
utánpótlást
a mélyről,
mélyről jön,
de a felszínen éli az
életét,
elpusztíthatatlanul,
sokszor alakot
változtatva…
mint a víz maga,
mi nélkül élni
lehetetlen,
olyan
az emberben feltörő,
soha el nem múló
szeretet.
2010. december 16.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése