2018. március 27., kedd

Ragyog a napsugár ...



Ragyog a napsugár ... 


Tudod arra gondoltam,
hogy az ember
ragyogó kék ég alá érkezik,
de idővel a feje fölött
elkezdenek sokasodni a felhők,
a kezdetben tiszta égboltú élet
kezd egyre sötétebbé válni...
vannak felhők
gyorsan átvonulók
és örökre megmaradók...
a fontosabbak,
amik a nagy fájdalom
könnycseppjeiből keletkeznek,
beárnyékolják az egész életet,
a sok gond a sok baj,
és a sokasodó hiány
komor felhői
szinte az embert lenyomják,
ha csak nincsen az életében
fontosabb dolog a bánatnál...
mert legyen bármilyen sok
a kiábrándító felhő,
ha van szeretet,
ami mindennél fontosabb,
akkor a hangulatát az egésznek ő adja
azzal, hogy felemel…
a felhők nem tűnnek el,
de a felhők felett
mindig kék az ég,
és a napsugár rendületlenül ragyog.

2011. december 28.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése