Ragyog a napsugár ...
Tudod arra gondoltam,
hogy az ember
ragyogó kék ég alá
érkezik,
de idővel a feje
fölött
elkezdenek sokasodni
a felhők,
a kezdetben tiszta
égboltú élet
kezd egyre sötétebbé
válni...
vannak felhők
gyorsan átvonulók
és örökre
megmaradók...
a fontosabbak,
amik a nagy fájdalom
könnycseppjeiből
keletkeznek,
beárnyékolják az
egész életet,
a sok gond a sok baj,
és a sokasodó hiány
komor felhői
szinte az embert
lenyomják,
ha csak nincsen az
életében
fontosabb dolog a
bánatnál...
mert legyen bármilyen
sok
a kiábrándító felhő,
ha van szeretet,
ami mindennél
fontosabb,
akkor a hangulatát az
egésznek ő adja
azzal, hogy felemel…
a felhők nem tűnnek
el,
de a felhők felett
mindig kék az ég,
és a napsugár
rendületlenül ragyog.
2011. december 28.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése