Összhang a lélekkel
Tudod arra gondoltam,
mint egy nagyon
érzékeny gép,
olyan az ember,
rengeteg
alkatrésszel,
nagyobbaktól az
egészen aprókig,
a szemmel alig
láthatóig,
sok-sok apróság
állapota határozza meg,
hogy hogyan érzi
magát,
ha elromlik egy is,
a gépezet már nem úgy
működik,
nem mindegy az se,
milyen hőmérsékleten
tárolják,
nem tűri se a túl
nagy hideget,
se az elviselhetetlen
kánikulát,
ez a gép, sajnos,
vagy szerencsére érez
is,
érzi a hiányosságait,
van öröme, és bánata,
igényei
is vannak, nehezen
viseli a magányt,
de ha van,
fontos, milyen a társaság,
kell, hogy összhangba
legyen vele,
a hasonló
gondolkodás, ízlés, szükséges,
jobb ennek a
gépnek,
ha megszeret másokat,
ha mások is szeretik
őt,
nagyon nehéz, szinte
lehetetlen
a sok különböző
elvárásnak megfelelnie,
hogy minden
tökéletesen működjön
elképzelhetetlen, hol
itt, hol ott romlik,
rozsdásodik, de ha
még nem is fáj semmi,
ha nincs is egyedül
az ember,
legtöbbször akkor is
hiányzik valami,
talán, mert az
egésznek van egy láthatatlan része,
a legérzékenyebb,
ami mindent
befolyásol,
mindenre kihat,
ami nem gyógyítható
mással,
csak vele összhangban
lévő
másik lélekkel,
lélek rokonnal,
lélektárssal,
ikerlélekkel,
míg ilyennel nem
találkozik,
addig hiába minden
gazdagság,
az egész szervezet
rosszul működik.
2010. dec. 20.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése