Ünnep előtt ...
December eleje. Már a
hónap elejétől megkezdjük a takarítást, rendezgetünk, csinosítjuk otthonainkat.
Közeleg karácsony, a világ legszebb ünnepe. Azt mondják, - a szeretetet nem
lehet fokozni, mégis az ünnepi készülődés mélyen a szívünkig hatol.
Megérkezett a tél.
Sűrű ködös pára, fehér zúzmara telepedik a fákra, a házak köré, - lepi a
kertet, a parkokat. Békés tél eleji idő. Az ünnep előtt olyan hosszúnak tűnik a
tél. Nyomasztóan hat rám és mintha soha véget nem érne. Szomorúvá tesz, de a
készülődés feldobja a hangulatomat.
A város főterén már
áll a fenyőfa, ragyogó fényben pompázva. A kirakatokban millió fénybogár
villog. Nagy izgalommal készülünk mindannyian az ünnepre. Tervezgetünk,
ajándékokat válogatunk, vásárolunk.
Az alkony palástja
oly hirtelen borul ránk. A házak csillagszemei gyúlnak, míg nagy pelyhekben
hull a hó, fehér leplet borítva a kertekre. Gyertyák fénye ragyog az ablakokban.
Meleg illatok és fények játszanak a szürkületben.
Miért van az, hogy
ezek a pillanatok az emlékeket is oly közelivé hozzák.
Az éjszakákban, a
csillagos égbolt alatt angyalok röpködnek, a szívekbe csomagolva az ünnep
ajándékait, a szeretet fényét. Didergően, hidegen szikráznak a csillagok, a
Hold is ezüstös hamissággal kacsint a világra. Emlékek szárnyalnak a régi
karácsonyokról, ölelve melegen a lelkeket. Puhán terülnek szét az árnyak,
csendesen oson az ablakon túli világ. Páragyöngyök gurulnak az ablaküvegen.
Bársony csend ölel át mindent, és mindenkit. Álmos pára ül a házak, a kertek
fölött.
Ünnepre készülnek a
szerető szívek, égen és földön a szerető lelkek.
Az emlékezés, a
szeretet lángja bennünk van – mindannyiunkban, magunkban.
Hamarosan itt van karácsony!
*
A fákon virágzik a
zúzmara
Álmodó csend lapul a
kert felett
Szürke palást terül
fölénk
Ünnepies,
angyalszőtte a csend
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése