Kapaszkodó nélkül

Kapaszkodó nélkül 

Tudod arra gondoltam,
az embert sokszor biztatják,
(talán feleslegesen teljesen)
hogy legyen önmaga bátran,
feleslegesen,
mert az ember képtelen arra,
hogy másmilyen legyen,
bármit is tesz, marad maga,
nagyobb az én visszahúzó ereje,
mint bármilyen más felhajtóerő...
mint a gyümölcs a fán,
a férges és az egészséges alma
csak magát adhatja, a hazugnak,
annak hazug az önmaga,
az egészségesből nem lesz
az akarat által férges,
a férges nem lesz
óhajtásra egészséges...
lehetne valakit arra is bíztatni,
hogy legyen jobb annál, aki,
de csak önmaga lehet mindenki,
ahogy nem képes a vízen járni,
nem képes magát megemelni,
maga fölé kerülni...
kapaszkodó nélkül lehetetlen,
nincs hozzá elég erő:
minél betegebb az önmaga,
annál kisebb az ellenállóképessége,
esélytelen, azt a lehetséges
picit is feljebb kerülnie...
mert az önmaga is,
mint minden, alakul,
de csak fokról fokra,
szinte észrevétlen,
az akarat tehetetlen...
az embert önmaga fölé emelni,
látványosan megváltoztatni
talán csak a szeretet képes,
az az erős szárny olyan,
amibe lehet kapaszkodni bátran,
az a szárnyaló egy újabb,
a régire nem is hasonlítható
önmaga,
a lehető legjobb gyümölcs
az élet girbegurba fáján.

2014. december 2.