A rendíthetetlen bizalom

A rendíthetetlen bizalom

Tudod arra gondoltam,
mondják, ha valamit
az ember nagyon akar,
azt végül meg is kapja,
persze, amit szeretne mindenáron,
azért képes akár háborúba menni,
háborúba, aminek nyertesként is
vesztese lehet: az akarat győz,
az ember veszít,
(talán az élet rendje az,
hogy a háborúból
nem lehet kijönni jól)...
a győzelem a boldogságot
csak nem hozza el,
mintha az ember
a rossz sorsáért küzdene
a jóval szemben,
mintha le azt győzné,
pedig pont ő állítja talán
a sok-sok akadályt:
nem menj erre,
mert erre a pokol vár...
amit az ember erősen,
mindennél jobban akar,
érte bármit megtéve küzd,
az nyertesként
sokszor maga a vég:
amikor megszerzi,
el akkor veszíti,
s ami utána marad,
az csupán a förtelem,
örök keserűség...
s van úgy, hogy az ember
valamire vágyik
mindennél jobban,
s ha szeretet van benne,
akkor, akár róla
még le is képes mondani,
s lehet az is, hogy örökre
meg akkor szerzi:
mert igaz, hogy a halandó
képes sok mindenre,
de, hogy végül mi is a jó neki,
azt előre
csak a jó sors ismeri,
amin az akaratos ember
képes kegyetlenül
gázolni keresztül:
talán a gyengébb akarat,
és a több szeretet
a rendíthetetlen bizalom
a jó sorsában,
vezetné az embert jó irányba.

2014. december 18.