Kereszteződések ...

Kereszteződések ...

Tudod arra gondoltam,
hogy az ember úton jár,
ahol kereszteződések vannak,
ahol menet közben történhetnek
említésre méltó találkozások...
akkor ketten megállnak
azon a ponton,
élvezik a találkozás ízét
mint egy különleges,
egzotikus gyümölcsét,
de mikor már több íz
benne nincs,
folytatják az útjukat,
ki erre, ki arra,
ki könnyebben, ki nehezebben,
pont, amerre kezdetben elindultak...
lehet, hogy azt az aromát
még keresik sokáig,
de elfelejtik végül is:
sok különleges,
felejthetetlennek hitt találkozás
tűnik a feledés homályába...
s van úgy is talán,
hogy a találkozás
meddő nem marad,
nem csak az emlékben él tovább,
megfogan a magja,
megkapaszkodik,
mint testben a gyermek:
a lélekbe ereszt gyökeret,
egész fává,
tán épp szeretetfává növekszik,
folyton érő gyümölcse a lelket
egy életen keresztül táplálja...
pedig az a két út
egymástól már messzire került,
de az a megfogant mag
viszi tovább az életet.

2014. december 1.