Karácsony táján
Karácsony táján minden olyan csendessé
válik.
A készülődés közepette jó
visszaemlékezni az elmúlt évekre.
Eszünkbe jutnak a régi karácsonyok, a
gyermekkori karácsonyok,
végigélni az emlékek útját, a
fiatalságunk útjait.
Visszahozni a gyerekkori
szánkózásainkat, a teleket, a karácsonyfáinkat és a szeretetben eltelt éveket,
a lelkünk boldogságát.
Bármilyen rég volt pillanatokra emlékezni
– mélyen a szívünkben.
a fogadalmainkra, a barátságainkra, a
szerelmeinkre.
Az élet útján messze sodortak a szelek
egymástól,
mégis a szeretet által ott vannak a
szívünkben, s a karácsonyi tűnődéseink közepette előkerülnek bennünk és
szeretettel emlékezünk.
A meleg szobákból nézzük az ablakon
túli világot.
Odakint már esetleg fehér a táj.
A hóval puhává, még csendesebbé válik a
világ.
Bent pattog a tűz, a szeretet fényei
ragyognak a szívekben, a lelkekben.
¤
Gyertyafény mögött ...
A gyertyalángba belekap a hirtelen
támadt fuvallat
Szantál illata érint lengedezve
Az emlékek gyertyafény mögé bújnak
Fények és árnyak között bolyongok
A szeretet ölelésében sebek gyógyulnak
A végtelenben a lelkek egymásra
találnak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése