Emlék-foszlány
Magányosan járom
útjaim
Árnyak terülnek
életemre
Álmaimban élnek az
emlékek
A rigófütty is egyre
csendesebb
A csillagok fénye
halványodik
A szél fésülgeti a
fűzlombokat
Nyugalmam rég
elhagyott
Szívem fájdalmasan
sajog
Átláthatatlanok a
zord éjek
Egyhangúak, fájók a
nappalok
A fények messze
széthullnak
A sorsunk sodródik a
végtelenben
A dallamok egyre
halkulnak
Alámerülünk a néma
csöndben
Csillagszemek hullnak
az éjben
Fény mögé rejtőznek a
lelkek
Felszakadnak újra a vérző
sebek
Hűséggel őrzöm
emlékedet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése