Decemberi kristályok
Télvarázs – december
December. Télvarázs.
Eljött! Itt van újra december, az év utolsó hónapja. Valaminek ismét vége van.
Fagytündér kopogtat Didergő, zúzmarázó, dérlepte hónap. Betakargatja magát
fehér lepedővel. Vad táncot jár a csípős szél, arcot pirosítón. Alszik a
természet, téli álom száll a kertekre, a természetre. Milliónyi hókristály
csilingel, csikorogva, fagyos tekintettel tekint a vizekre.
Csúsznak az utak,
ezüst szálat fon a dér a kopár ágakra, örökzöldekre. Jégvirágok nyílnak az
ablakokban, odakint zordan kárognak a varjak, dideregnek a kis madarak. Nagy
pelyhekben hull a hó. Fehérbe öltözteti a természetet. Kályha duruzsol, otthonunk
melegébe burkolózunk.
Hópelyhek csendes
békéje terül ránk, kigyúlnak az adventi fények.
A hónap hatodik
napján Télapó rázza teli zsákját. Hideg sóhajjal, fátyolos szemmel zúzmarásra
ködringatós, ködös sóhajjal csikorgó éjszakán megérkezik a Mikulás. Zsákjában,
puttonyában hozza ajándékait. Csizmákba teszi a mogyorót, az édességet, vagy
akár a virgácsot.
A mennyország földre
száll a szent napon, karácsony éjszakán, amikor megszületik a Megváltó.
Fenyőfák illata árad a szobákban. A lelkekben, a szívekben a szeretet, a
szemekben az ünnep fényei ragyognak. A gyermeki álmok valóra válhatnak.
Az utolsó napon
elbúcsúzik az óév, bekopog hozzánk az újesztendő – december, január éjszakáján.
*
Tarka sálat kötött a
december
Tarka sálat kötött a
december.
A várost teleszórta különböző színekkel.
A fák már mint lándzsák meredeznek.
Imádkozom, - egy új tavaszért,
a jövőért, az ébredésért,
hogy újra világítson a Nap,
záporozzanak ránk a sugarak.
Hogy éjszakánként újra ezüst fényével
mosolyogjon ránk a Hold,
hogy legyen szívünkben jóság, szeretet.
Gyógyuljon minden seb,
és fájdalom soha többé ne legyen.
És legyen egy új jövő!
Milyen is a jó szeretet?
Bűvöli a szívünket,
bennünk igazgyöngyként szikrázik.
Egy soha nem múló érzelem,
ami tiszta, ami érintetlen, ami örök
És mikor minden reménytelen,
mindig hazavár – a szeretet – a szívemben.
A várost teleszórta különböző színekkel.
A fák már mint lándzsák meredeznek.
Imádkozom, - egy új tavaszért,
a jövőért, az ébredésért,
hogy újra világítson a Nap,
záporozzanak ránk a sugarak.
Hogy éjszakánként újra ezüst fényével
mosolyogjon ránk a Hold,
hogy legyen szívünkben jóság, szeretet.
Gyógyuljon minden seb,
és fájdalom soha többé ne legyen.
És legyen egy új jövő!
Milyen is a jó szeretet?
Bűvöli a szívünket,
bennünk igazgyöngyként szikrázik.
Egy soha nem múló érzelem,
ami tiszta, ami érintetlen, ami örök
És mikor minden reménytelen,
mindig hazavár – a szeretet – a szívemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése