Ellobbanó gyertyám ...
Végtelen játszótér a
sors -
sok év nyomában
elszaladt,
a napsugarak sötétre
váltanak.
Kézenfogott, vezetett
az élet,
utamon az angyal
segített.
Akadályok álltak
előttem.
Gyertyám lassan
ellobban,
a magány ma már hű
társam.
Sebeimet az idő
gyógyítja,
szíved peremének
lakója marad
Lelked gyönge fény
éri el,
félénk, halk neszek
járnak,
az éjben bűvös hold
simogat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése