Csendszerenád
Szeretnék elmerülni
szemedben
Visszanézni a
csillagok útjára
Szélborzolta fák
alatt sétálni
A felhők gomolygását
kísérni,
De mindezt már
nélküled élem:
Csendszerenád a
magányos éjben
Már minden semmivé
foszlott
A múlttal elszálltak
a pillanatok
Hangtalan járja útját
a sorsom
Időnként még
fellobban a remény
Körbeölel finoman az
ezüst fény:
Csendszerenád a
magányos éjben
Szél jár a teliholdas
kertek felett
Az éj közepén ébren
lebegek
De kigyúlnak a
gyertyafények
Vissza-visszatérnek
az emlékképek
Csendszerenád a
csillagok alatt
Csendszerenád a
magányos éjben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése