A hiány – örökké
tartó érzés
A szívünkben születik
a hiány. Hiányzik valaki, várunk rá és minden nélküle eltöltött pillanat örökkévalóságnak
tűnik. Sóhajok, szívfájdalmak. Hiányoznak az érintések, a hangok, a dallamok.
Mindezek a múlthoz és a jelenhez tartoznak. Sebek szakadnak fel, nélküle még a
Nap sem úgy ragyog. A hiány sosem gyógyuló érzés. Természetesen hiányozhat ok
kézzel fogható, érzékelhető dolog, de a legfájóbb szeretted, barátod, kedvesed
hiánya. A lelked felfogni képtelen a hiányt és örökké tartó ez az érzés.
Hiányzik egy arc,
dallam, érintés, hang, megszokott mozdulatok sora, ölelés, simogatás. Az
életünk fénysugara.
*
Hiányzol az életemből
Nem foghatom kezed,
nem félthetlek
A szavak is
elnémultak
Az érzések nagyon
mélyről feszítenek
Félek és féltelek
Szívem minden
dobbanásában benne vagy
Ha foghatnám kezed,
Szemeim az örömtől
könnyeznének
Hajnalban, mikor
felébredek
fájóan eszmélek
Tiéd már soha többé
nem lehetek
Apró könnyek zápora
gördül arcomon,
Szívem majd megszakad
a fájdalomtól
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése