Sorsom...
Ilyen a sorsom.
Ó, reggel! Fáj minden
mozdulat.
Az ablakon túl
homályosak az ébredések.
A háztetőre
ráborulnak a szürke felhők.
Kis cinke fázósan,
dideregve gubbaszt a fügefa ágán.
A napsugárral
diadalmas hangon szárnyal,
a szellő szárnyán
röpdös.
Jeges gyöngy minden
könnycseppem.
Este – fáradt napom
után nyugovóra térve –
gondolataimba, fájó
magányomba,
s
szeretettakarómba burkolózom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése