Igazán magyar ...

Igazán magyar ...

Tudod arra gondoltam,
az embert a hazájához
erős gyökerek kötik,
magyar a szó,
magyar a sziget,
magyar a hegy
magyar a völgy,
de ha a magyar úgy érzi,
hogy értéket adna,
és nem kell a munkája,
hiába a ragaszkodása,
elmegy, ha hívják máshova,
ha máshol megbecsülik:
s aki otthonról
ki nem mozdult addig,
megtapasztalja,
máshol is lehet élni,
és, hogy a legjobb ott,
ahol kegyelem kenyéren
nem kell tengődni,
ahol az értéket
értékén kezelik...
de, aki igazán magyar,
tartozik ebbe a hazába,
előbb, vagy utóbb visszatér,
s ha feltöltődött,
ha már nem szegény,
tán még az sem bánja,
ha a bére kevés,
hogy adhat, boldoggá teszi...
a családnak is vannak határai,
és dolgok, amik összefogják a tagjait,
de, aki azt érzi, hogy a szeretetért
nem kap cserébe szeretet,
akkor az a határon túllép,
odáig merészkedik,
ahol a szeretetet
kincsként kezelik,
mintha járna
egy különleges
egzotikus országba,
ahol a szeretetnek
becsülete van:
ha egyszer ott feltöltődik,
szeretetet képes adni oda,
ahol szeretet nincs számára.

2014. december 8.