2014. december 31., szerda
A jövendő
A jövendő
Új nap a testnek
lehet kezdés újra,
ha a halandó ember
lett is teremtve munkára
megpihenni segít
az éjszaka nyugalma:
ha az nincs,
ha nincsen közte pihenés,
áldás helyett átok csak a munka...
a nappalokat el egymástól
a pihenésre teremtett éjszaka választja ,
az éveket egy átmulatott éjszaka,
amikor azért az ember mégis
megáll egy pár pillanatra,
pár pillanatra,
ami a vigaszság ellenére
tán a legkomolyabb időszaka,
amikor félve arra gondol,
a jövendő vajon mit hoz,
majd a lelkére
milyen újabb terhet rak...
és akkor, abban a hangulatban
sok mindent elhatároz,
mintha pihenés nélkül,
csupán akarattal szeretné
az új napot újult erővel kezdeni...
de talán, ha a rövidke időben
a maga, és a mások ellen elkövetett vétkét
az ember mélyen megbánná,
a lélek felüdülne, és talán
az új évben új fogadalmakat
frissebb erővel teljesítene.
lehet kezdés újra,
ha a halandó ember
lett is teremtve munkára
megpihenni segít
az éjszaka nyugalma:
ha az nincs,
ha nincsen közte pihenés,
áldás helyett átok csak a munka...
a nappalokat el egymástól
a pihenésre teremtett éjszaka választja ,
az éveket egy átmulatott éjszaka,
amikor azért az ember mégis
megáll egy pár pillanatra,
pár pillanatra,
ami a vigaszság ellenére
tán a legkomolyabb időszaka,
amikor félve arra gondol,
a jövendő vajon mit hoz,
majd a lelkére
milyen újabb terhet rak...
és akkor, abban a hangulatban
sok mindent elhatároz,
mintha pihenés nélkül,
csupán akarattal szeretné
az új napot újult erővel kezdeni...
de talán, ha a rövidke időben
a maga, és a mások ellen elkövetett vétkét
az ember mélyen megbánná,
a lélek felüdülne, és talán
az új évben új fogadalmakat
frissebb erővel teljesítene.
2014. december 31.
Búcsú(s)zó
Búcsú(s)zó
Elmúlt karácsony és
ismét egy újabb búcsúra készülünk!
Elrepült, s hamarosan
vége ennek az évnek is. Újév közeleg.
Az év utolsó napja,
Szilveszter van.
Mint minden
évbúcsúztatókor, - most is összegezzük az elmúlt évet.
Ígéreteket teszünk, amit
azután meg is szegünk.
Újra elmondhatjuk,
hogy bizony szomorúság, bánat akadt bőven az óesztendőben a családok életében,
szeretett kis országunk életében!
Kemény, s olykor
keserű, kegyetlen volt ez az év is.
A természet ebben az
évben is adta csodáit, ha olykor gonoszkodott is velünk.
S hogy mit hoz a
jövő? - mit hoz az újév?
„Azt vedd észre, mit
akarsz, így jó éved lesz.”
*
Elrepült megint egy
év, jó is volt, meg rossz is.
Szilveszter
éjszakáján, az újév hajnalán temetjük decembert.
Óévet bont az új.
Ahogy a csillagokba
van írva, - a régi vigyen el minden bánatot,
A rosszat hagyjuk a
múltra, a szép emléket vigyük az újba
Az újév hozzon békességet,
boldogságot, bőséget, egészséget,
Adjon reményt, egy
élhetőbb életet, örömet és szeretetet
Istenem, áldj meg
minden embert - az új esztendőben.
*
Utolsó napján az
évnek,
Búcsúzik az
óesztendő,
újba repítsen a jövő,
feledjük a bánatot
legalább egy napra,
durranjon a pezsgő,
gyöngyszemei
fussanak,
a pohár koccanjon,
a tüzijáték villogjon
mindenki vigadjon
mikor elüti az óra
a tizenkettőt,
kívánjunk egymásnak:
BOLDOG ÚJESZTENDŐT!
Óvatos, féltó szeretet
Óvatos, féltó szeretet
Tudod arra gondoltam,
hogy az emberiségnek is van
egy jókora sötét fele, ahova
a napfény nem jut el,
az a rész is rendelkezik
nagy tudású egyedekkel,
de az bajt hordoz mindig:
veszélyes tud lenni az ész, amelyik
kipárnázva szeretettel nincsen,
még a kenyér is
a szeretetlen ember kezében
könnyen fegyverré válik...
ha egyszer az ész beindul,
pénzért és sikerért
sok rosszra képes az a rész,
a szeretetlenség által még
könnyen lesz a jó is rossz,
a legegyszerűbb atomból
világot fenyegető bomba,
mert nincs ott az óvatos, a
a féltő szeretet,
ahol ő nincs jelen,
arról az oldalról senki se vizsgálódik...
de más a napfényes,
a szeretettel teli rész,
az pedig képes
a rosszban is
a jót megtalálni,
mert a szeretet
mindig azt keresi.
hogy az emberiségnek is van
egy jókora sötét fele, ahova
a napfény nem jut el,
az a rész is rendelkezik
nagy tudású egyedekkel,
de az bajt hordoz mindig:
veszélyes tud lenni az ész, amelyik
kipárnázva szeretettel nincsen,
még a kenyér is
a szeretetlen ember kezében
könnyen fegyverré válik...
ha egyszer az ész beindul,
pénzért és sikerért
sok rosszra képes az a rész,
a szeretetlenség által még
könnyen lesz a jó is rossz,
a legegyszerűbb atomból
világot fenyegető bomba,
mert nincs ott az óvatos, a
a féltő szeretet,
ahol ő nincs jelen,
arról az oldalról senki se vizsgálódik...
de más a napfényes,
a szeretettel teli rész,
az pedig képes
a rosszban is
a jót megtalálni,
mert a szeretet
mindig azt keresi.
2014. december 30.
Téli emlékképek
Téli emlékképek
hintázó lámpafényben
szállingózó hópelyhek
a fehér takaróba bújt
utcákon
kirajzolódott
lábnyomok
egy ablakon figyelő
szemek
mellette cica a párkányon
nyirkos, dérlepte
ágak között
csípős szél lengedez
árnyak mozdulnak a
csendben
szárnyalunk a
hullámzó időben
sebek szakadoznak
újra fel
könnyek csillognak a
szememben
már nélküled múlik
életem
emlékképek villannak
előttem
fények ragyognak felém
arany csillogású a
remény
Van igazi
Van igazi
Tudod arra gondoltam,
aki összetéveszti,
aki sokat remélve tőle
kezébe vesz
egy szárnyaló irodalomnak
nem nevezhető könyvet,
és várja a csak hírből ismert,
az igazikban valóban meglelhető
nagy igazságot,
aki összetéveszti a kettőt,
az csalódik hamar,
egy idő után észreveszi,
hogy mind egyforma,
a tőlük várt csoda
elmarad biztosan...
és aki tölti az életét
a hol sötét,
hol félhomályos pincében
szenvedve
fájdalmas hiánybetegségben,
aki a napfényt,
mint életet mentő gyógyszert
csak hallomásból ismeri, azt,
egy magából fényt árasztó lámpa
eltöltheti reménységgel:
ahhoz idő kell,
hogy kiderüljön számára,
hogy a híresztelés téves volt,
a "napsugár" nem gyógyít:
abban a tévhitben él mindaddig,
míg az igazival,
a gyógyítóval nem találkozik...
és az ember talán,
aki hall arról sok csodát,
hogy mire képes
az igazi, a szerelmetes szeretet,
aki vágyik rá mindennél jobban,
az alig pislákoló fényt is
Napnak képzeli:
s, aki az értéktelent
értéknek gondolja,
az nem fogja elhinni soha,
hogy van igazi, olyan,
amelyik képes a csodára.
aki összetéveszti,
aki sokat remélve tőle
kezébe vesz
egy szárnyaló irodalomnak
nem nevezhető könyvet,
és várja a csak hírből ismert,
az igazikban valóban meglelhető
nagy igazságot,
aki összetéveszti a kettőt,
az csalódik hamar,
egy idő után észreveszi,
hogy mind egyforma,
a tőlük várt csoda
elmarad biztosan...
és aki tölti az életét
a hol sötét,
hol félhomályos pincében
szenvedve
fájdalmas hiánybetegségben,
aki a napfényt,
mint életet mentő gyógyszert
csak hallomásból ismeri, azt,
egy magából fényt árasztó lámpa
eltöltheti reménységgel:
ahhoz idő kell,
hogy kiderüljön számára,
hogy a híresztelés téves volt,
a "napsugár" nem gyógyít:
abban a tévhitben él mindaddig,
míg az igazival,
a gyógyítóval nem találkozik...
és az ember talán,
aki hall arról sok csodát,
hogy mire képes
az igazi, a szerelmetes szeretet,
aki vágyik rá mindennél jobban,
az alig pislákoló fényt is
Napnak képzeli:
s, aki az értéktelent
értéknek gondolja,
az nem fogja elhinni soha,
hogy van igazi, olyan,
amelyik képes a csodára.
2014. december 29.
A hiány - örökké tartó érzés
A hiány – örökké
tartó érzés
A szívünkben születik
a hiány. Hiányzik valaki, várunk rá és minden nélküle eltöltött pillanat örökkévalóságnak
tűnik. Sóhajok, szívfájdalmak. Hiányoznak az érintések, a hangok, a dallamok.
Mindezek a múlthoz és a jelenhez tartoznak. Sebek szakadnak fel, nélküle még a
Nap sem úgy ragyog. A hiány sosem gyógyuló érzés. Természetesen hiányozhat ok
kézzel fogható, érzékelhető dolog, de a legfájóbb szeretted, barátod, kedvesed
hiánya. A lelked felfogni képtelen a hiányt és örökké tartó ez az érzés.
Hiányzik egy arc,
dallam, érintés, hang, megszokott mozdulatok sora, ölelés, simogatás. Az
életünk fénysugara.
*
Hiányzol az életemből
Nem foghatom kezed,
nem félthetlek
A szavak is
elnémultak
Az érzések nagyon
mélyről feszítenek
Félek és féltelek
Szívem minden
dobbanásában benne vagy
Ha foghatnám kezed,
Szemeim az örömtől
könnyeznének
Hajnalban, mikor
felébredek
fájóan eszmélek
Tiéd már soha többé
nem lehetek
Apró könnyek zápora
gördül arcomon,
Szívem majd megszakad
a fájdalomtól
Ahova a szeretet beköltözött
Ahova a szeretet beköltözött
Tudod arra gondoltam,
hogy mindegyike a gondoknak
egy-egy kisebb-nagyobb ránc
az ember orcáján,
és gond ott van legtöbb,
ahova a szeretet beköltözött:
ott a legerősebb a féltés,
ott zokog az aggodalom:
a ráncoknak létjogosultsága
ott van legjobban...
ellentmondás az,
hogy mégse mindig úgy van,
másféle gondok
okoznak több ráncot:
azért talán, mert,
ha a távolság nem kegyetlen,
ha kegyesen megengedi,
ha ad rá lehetőséget,
a féltéstől lefelé gördülő redőket
a szeretet hamar kisimítja:
azért a másikért
hamar mosolyt varázsol,
csak, hogy neki ne fájjon...
talán több a fájdalom,
és sokkal több a gond,
de a mosoly
a másik kedvéért
mindig megjelenik,
s talán az arc tovább
arra emlékezik.
hogy mindegyike a gondoknak
egy-egy kisebb-nagyobb ránc
az ember orcáján,
és gond ott van legtöbb,
ahova a szeretet beköltözött:
ott a legerősebb a féltés,
ott zokog az aggodalom:
a ráncoknak létjogosultsága
ott van legjobban...
ellentmondás az,
hogy mégse mindig úgy van,
másféle gondok
okoznak több ráncot:
azért talán, mert,
ha a távolság nem kegyetlen,
ha kegyesen megengedi,
ha ad rá lehetőséget,
a féltéstől lefelé gördülő redőket
a szeretet hamar kisimítja:
azért a másikért
hamar mosolyt varázsol,
csak, hogy neki ne fájjon...
talán több a fájdalom,
és sokkal több a gond,
de a mosoly
a másik kedvéért
mindig megjelenik,
s talán az arc tovább
arra emlékezik.
2014. december 28.
Ellobbanó gyertyám ...
Ellobbanó gyertyám ...
Végtelen játszótér a
sors -
sok év nyomában
elszaladt,
a napsugarak sötétre
váltanak.
Kézenfogott, vezetett
az élet,
utamon az angyal
segített.
Akadályok álltak
előttem.
Gyertyám lassan
ellobban,
a magány ma már hű
társam.
Sebeimet az idő
gyógyítja,
szíved peremének
lakója marad
Lelked gyönge fény
éri el,
félénk, halk neszek
járnak,
az éjben bűvös hold
simogat
2014. december 27., szombat
Az élet - ajándék
Az élet - ajándék
Tudod arra gondoltam,
az élet ajándék, de talán nem hal,
hanem háló, ajándékot meríteni
a lehetőség benne van,
de ugyanúgy lehet halászni
rusnya kígyót és békát is...
az élet talán csak lehetőség arra,
hogy az ember ajándékként élje meg,
de, hogy úgy legyen,
rengeteg próbát kell kiállni,
a rudat át kell vinni,
minél magasabban áll a legyőzött léc,
annál jobban érezni a győztes örömét:
sokszor meg kell dolgozni érte cudarul,
de a győzelem minden pénznél többet ér...
minél több benne a megalkuvás,
minél többször kerüli az ugró a lécet,
(leverni szabad, de kell próbálni újra,
egy hajszálon múlik sokszor)
minél többször választja
a hazugságot
az igazság helyett,
az irigységet
a szívbéli adás helyett,
minél kevesebb győzelmet arat,
annál inkább veszti el az élet
az ajándék jellegét,
minél több a győztesnek járó érzés,
annál különlegesebb az ajándék.
az élet ajándék, de talán nem hal,
hanem háló, ajándékot meríteni
a lehetőség benne van,
de ugyanúgy lehet halászni
rusnya kígyót és békát is...
az élet talán csak lehetőség arra,
hogy az ember ajándékként élje meg,
de, hogy úgy legyen,
rengeteg próbát kell kiállni,
a rudat át kell vinni,
minél magasabban áll a legyőzött léc,
annál jobban érezni a győztes örömét:
sokszor meg kell dolgozni érte cudarul,
de a győzelem minden pénznél többet ér...
minél több benne a megalkuvás,
minél többször kerüli az ugró a lécet,
(leverni szabad, de kell próbálni újra,
egy hajszálon múlik sokszor)
minél többször választja
a hazugságot
az igazság helyett,
az irigységet
a szívbéli adás helyett,
minél kevesebb győzelmet arat,
annál inkább veszti el az élet
az ajándék jellegét,
minél több a győztesnek járó érzés,
annál különlegesebb az ajándék.
2014. december 26.
December végén ...
December végén…
December vége van -
enyhék a napok,
egyhangúak, szürkék az estek
ködös, párás, ólomtakaró borítja az eget.
Az álmokra még nem a hó takar leplet.
Zöld tűlevelek ringanak a fenyő és tuja lombsátorában
A hold ezüst gömbje gurul a horizonton
átviláglik fénye az örökzöldeken
Csönd és homály ölel e decemberben,
egyhangúak, szürkék az estek
ködös, párás, ólomtakaró borítja az eget.
Az álmokra még nem a hó takar leplet.
Zöld tűlevelek ringanak a fenyő és tuja lombsátorában
A hold ezüst gömbje gurul a horizonton
átviláglik fénye az örökzöldeken
Csönd és homály ölel e decemberben,
ám szeretetünk örök
ima legyen
2014. december 25., csütörtök
Arany Karácsony
Arany Karácsony
csillogó díszek,
arany-piros gömbök,
aranyszál-felhők
az aranyló fenyőfán.
aranyszárnyú angyalok
őrzik az
arany-álmokat
arany szemek az
ablakokból
csodálják a csillogó
hópelyheket
Szeretettel - Karácsonyra
Szeretettel - Karácsonyra
Kívánok szeretettel
karácsonyra
a gyerekeknek: a fa alá sok-sok játékot,
a felnőtteknek: legyen meg ajándékul mindaz,
ami /aki /addig legjobban hiányzott,
és mindenkinek kívánok a fára és mindenhova sok-sok
megfizethetetlen gyönyörűséges lelki ajándékot,
simogatást, szeretetet, jó szót.
a gyerekeknek: a fa alá sok-sok játékot,
a felnőtteknek: legyen meg ajándékul mindaz,
ami /aki /addig legjobban hiányzott,
és mindenkinek kívánok a fára és mindenhova sok-sok
megfizethetetlen gyönyörűséges lelki ajándékot,
simogatást, szeretetet, jó szót.
2014, december 24.
Karácsony
Karácsony
Muzsikáló angyalzene,
az álmok
megvalósulása,
a karácsonyfa
csillogása
szívünk, lelkünk
boldogsága,
a SZERETET nagy
csodája,
táncoló fények a
könnyeken,
s ezen a mesebeli
esten
Megváltó születik
Betlehemben
*
KARÁCSONY – JÉZUS
születése. Felragyog fényesen Betlehem csillaga.
A fehér karácsony
meghittebb. Mikor hó lepi a tájat, Jézus szíve boldog. A karácsonyi fények
melengetnek. A karácsonyfa az angyali béke hirdetése. Karácsony éjszakáján,
Jézus születésnapján a legszebbek a csillagok. Angyalok szárnyalnak köztük.
Kicsi kezükkel fehér, ezüst hópihékkel hintik be a tájat, békét, - szeretetet,
örömet, melegséget szórva a szívekbe. Az örömkönnyek kristálygyöngyökként
hullnak. Messzi üzenetek, égi kívánságok teljesülnek. Az éjféli mise, a
templomi tömjén, a friss kalács illata a Karácsony meghittsége. Hópihe hintázik
az örökzöldeken, parányi csillámok, kristálygyöngyök, hóval borított fák,
simogató fénysugarak lengik körül békében, szeretetben a világot. Karácsonyi
angyalok vigyázzák álmainkat, vigyázzák a gyertyalángokat, aranyszárnyon
szárnyalva, csilingelő hangon énekelve. A fa alá lelkünket tesszük
szeretetládikánkba, hogy szeretteink bárhol is légyen, megnyitják ládájukat,
ott vagyunk, együtt velük. Egy angyal száll be a szívünkbe. Betlehemnek
csillaga irányítja lelkünket a világ legszebb ünnepén. Minden szív szeretetbe
öltözik. Különös fényben fürdik minden. A kóbor lelkek is békére, nyugalomra,
szeretetre lelnek. Szeretet dala száll. Elérkezett karácsony napja. Minden év
decemberében megszületik a Megváltó, és születésével a szeretetet hozza közénk.
A szeretet békéjét, karácsony békéjét kínálja. Betlehem fényei ragyognak. A
melegség belülről, a lelkünkből fakad. Szelíden tekint be hozzánk, hiszen
nagyon nagy szükség van rá.
Nem csak a hívők
hajlékába viszi a szeretetet. Hitet, reményt, gyógyulást, kitartást, részvétet
hoz mindenkinek – megtöltve a szíveket szeretettel. A kis JÉZUS megszületett –
vele a FÉNY, a SZERETET.
Ahol szeretet van
Ahol szeretet van
Tudod arra gondoltam,
az ember az utcákat járva
azt gondolja,
hogy a túl sok a fény, túl sok a pompa,
félő, hogy az ünnep lényegét elveszi
az üzlet,
tönkreteszi az eredeti mondanivalóját,
amit pont a szerény,
szegényes külső hangsúlyozott ki,
a csodát tette tán még
láthatóvá a lelki vaknak is...
hová lett az ünnep meghittsége,
hová tűnik a történet lényege:
hogy elveszett,
rá gondolni is ijesztő lenne,
ha az ember nem tudná pontosan,
hogy a bohócnak a ruhája
se a lelkét mutatja,
a lényege nem a külsőségben van...
s ha nem is olyan látványos bent
a belső szobában,
mint amilyen felemelő a maga valójában,
talán a karácsony
igaz fényéből nem veszített semmit,
ahol szeretet van,
ott a karácsony nem hervad,
ott ma is virágzik legszebb pompájában,
mint egyszer régen
azon a szentséges éjen.
az ember az utcákat járva
azt gondolja,
hogy a túl sok a fény, túl sok a pompa,
félő, hogy az ünnep lényegét elveszi
az üzlet,
tönkreteszi az eredeti mondanivalóját,
amit pont a szerény,
szegényes külső hangsúlyozott ki,
a csodát tette tán még
láthatóvá a lelki vaknak is...
hová lett az ünnep meghittsége,
hová tűnik a történet lényege:
hogy elveszett,
rá gondolni is ijesztő lenne,
ha az ember nem tudná pontosan,
hogy a bohócnak a ruhája
se a lelkét mutatja,
a lényege nem a külsőségben van...
s ha nem is olyan látványos bent
a belső szobában,
mint amilyen felemelő a maga valójában,
talán a karácsony
igaz fényéből nem veszített semmit,
ahol szeretet van,
ott a karácsony nem hervad,
ott ma is virágzik legszebb pompájában,
mint egyszer régen
azon a szentséges éjen.
2014. december 24.
Karácsony
Karácsony
Fénylő, csillogó
gyerekszemek
aranydió a fenyőfákon
szálló, susogó angyalcsodák
mosolygó, virító piros almák
gyertyafény ragyogta karácsony
csillagszóró szórja gyémánt szikráit
angyalok fészkelnek a szívekbe
átölelik a fények szeretetben
meleg, meghitt otthonok csodája
a világ emberének ölelő boldogsága
gyertyafények lobogó táncot lejtenek
mennyből az angyal megérkezett
a kis Jézus megszületett
aranydió a fenyőfákon
szálló, susogó angyalcsodák
mosolygó, virító piros almák
gyertyafény ragyogta karácsony
csillagszóró szórja gyémánt szikráit
angyalok fészkelnek a szívekbe
átölelik a fények szeretetben
meleg, meghitt otthonok csodája
a világ emberének ölelő boldogsága
gyertyafények lobogó táncot lejtenek
mennyből az angyal megérkezett
a kis Jézus megszületett
A Karácsony misztériuma
A Karácsony misztériuma
Talán az összes játék
közt
a legszebb
a karácsonyi misztérium,
mikor ünnepel,
s az egész Föld fénybe borul,
mikor oly sokan vannak,
akik átélnek újra boldogan
egy régen volt történetet,
amikor a megváltó
embernek született...
angyalt lesni-várni oly jó,
különösen,
míg az ember gyermek:
az előadásban
neki jut a legjobb szerep,
gondolhatja mind, aki kicsiny,
aki bontogatja repeső szívvel
a titkot rejtő csomagot,
aki talán, még kicsit
sajnálja is a sok nagyot,
akiknek játék nem jutott...
talán szánják,
mert ők még azt nem tudják,
hogy angyalt lesni-várni,
ajándékot bontani
ugyan csuda jó,
de szerepet a legjobbat,
(igaz, legfárasztóbbat)
az kapja,
aki az angyalt játssza .
a legszebb
a karácsonyi misztérium,
mikor ünnepel,
s az egész Föld fénybe borul,
mikor oly sokan vannak,
akik átélnek újra boldogan
egy régen volt történetet,
amikor a megváltó
embernek született...
angyalt lesni-várni oly jó,
különösen,
míg az ember gyermek:
az előadásban
neki jut a legjobb szerep,
gondolhatja mind, aki kicsiny,
aki bontogatja repeső szívvel
a titkot rejtő csomagot,
aki talán, még kicsit
sajnálja is a sok nagyot,
akiknek játék nem jutott...
talán szánják,
mert ők még azt nem tudják,
hogy angyalt lesni-várni,
ajándékot bontani
ugyan csuda jó,
de szerepet a legjobbat,
(igaz, legfárasztóbbat)
az kapja,
aki az angyalt játssza .
2014. december 23.
Csitáry-Hock Tamás - Van a csoda ...
Csitáry-Hock Tamás
Van a csoda...
Karácsony csodája. Amire várunk. És ami teljesedik. De ez a csoda nem a színes
szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt
találod. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda
a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben
érkezik. És kell ennél nagyobb ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban
ezek kísérnek, ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem csakis
ezek. Csak ezek...
Ez a karácsony csodája.
Ez a karácsony csodája.
*
A karácsony nem csak
egy nap, nem lehet csak egy nap, nem múlik a huszonnegyedik óra leteltével.
Mert a karácsony egy érzés. A szeretet érzése.
A ragyogó szeretet
A ragyogó szeretet
Tudod arra gondoltam,
hogy a mélyről érkező mondanivaló
a szó csodálatos ünnepnapja,
amikor a beszélő a lelkét kitárja
szinte belső kényszer által:
legyen bármily ünnepélyes szónoklat,
ha nincs meg a szoros kapcsolat
a külső és a belső közt,
ha csak látszat a mélység,
ha születik a hatás kedvéért,
akkor az üres, értelmetlen fecsegés...
és a karácsonyi fények,
az ünnepi díszkivilágítás
az is lehet csak üres locsogás,
de ha a külsőség belül születik,
ha a fény a belső érzés
kint is látható sugárzása,
akkor minden csillogás,
minden ragyogás csodás,
hiszen azt mutatja,
hogy a legbelső szobában,
a lélek otthonában ott van
a csodaszép, az utánozhatatlan,
de fényekkel mégis
( ha halványan is)
megközelíthető
ragyogó szeretet.
hogy a mélyről érkező mondanivaló
a szó csodálatos ünnepnapja,
amikor a beszélő a lelkét kitárja
szinte belső kényszer által:
legyen bármily ünnepélyes szónoklat,
ha nincs meg a szoros kapcsolat
a külső és a belső közt,
ha csak látszat a mélység,
ha születik a hatás kedvéért,
akkor az üres, értelmetlen fecsegés...
és a karácsonyi fények,
az ünnepi díszkivilágítás
az is lehet csak üres locsogás,
de ha a külsőség belül születik,
ha a fény a belső érzés
kint is látható sugárzása,
akkor minden csillogás,
minden ragyogás csodás,
hiszen azt mutatja,
hogy a legbelső szobában,
a lélek otthonában ott van
a csodaszép, az utánozhatatlan,
de fényekkel mégis
( ha halványan is)
megközelíthető
ragyogó szeretet.
2014. december 22.
Gyermekkori karácsony
Gyermekkori karácsony
Csendesen fekszem,
nem jön álom a szememre. Gyermekkori emlékek, a gondolatok kavarognak
bennem. Érzem anyukám érintését, hallom kedves simogató, szerető
hangját. Arca, mosolya előttem.
Azon a gyermekkori
karácsonyon eljött szívünkbe az öröm, a szeretet. Angyalok ölelték szívünket,
öleltek bennünket.
A korán érkezett tél
fehér hólepelt borított a tájra. Az ezerhangú szél fázósan, fagyosan sírt kint
a ház körül. Arcunkat az ablaküveghez nyomva néztük a hópelyhek vidám táncát. Amint
az üveghez értek, cseppként gurultak tova. Játékosan követtük kis ujjunkkal
útjukat. Duruzsolt a vaskályha, a szoba
sarkában ontotta melegét a kemence. A táncoló tűz fénye bevilágította a szobát.
Kakukkos óra mutatta az időt. Lassan, kimérten ketyegett és kakukkolva jelezte
az óra múlását.
Karácsony délutánján
a szomszédunkban élő csángó család nagyobb gyerekei átjöttek hozzánk, míg a
szüleik feldíszítették a fenyőfát és a fa alá becsempészték a gyerekek
karácsonyi ajándékát. Én már nagyobb voltam, így a fa díszítésében is részt
vettem. Színes papírokból díszeket készítettünk öcsémmel, - papír füzéreket
ragasztottunk. De az ajándékokat a Jézuskának véltük.
Varázslatos, gyönyörű
volt az este. Csillogó szemmel néztük a fát. Gyertyák gyúltak a plafonig érő fa
alatt. A gyertyák fénye sokszorosan visszatükrözte szemünkben az örömöt.
Csillagszóró rudacskák szórták ragyogó szikráikat. Csodálattal néztük az apukám
készítette szánkót, a Jézuskától kapott rongybabát, mesekönyvet, búgócsigát,
öcsém kapta építőkockát, labdát - a diót, az almát. Hiszen a mi gyerekkorunkban
mindez csoda volt.
Majszoltuk a mézest
és a habcsókot. Friss kalács illata
szállt a kemencéből felénk, keveredve a töltött káposzta és a fenyő
illatával. Ma is orromban érzem ezeket az illatokat, a nagymamám készítette
mákosguba illatával együtt.
Kis szíveinket a
szeretet melengette.
A szobát ellepték az
árnyak, csak a kemence és a kályha tüze világított. Az arany fény meleg érzést vetített a falakra.
A szülők beszélgettek, mesélgettek - halk zene szólt a rádióból. Mi, gyerekek
nagy élvezettel hallgattuk a történeteiket, mélyeket, nagyokat pislogva a
fáradtságtól, a napi izgalmak után.
Mikor anyukám felkapcsolta
a villanyt, - jelezve, itt a fekvés ideje, - magunkhoz ölelve ajándékainkat –
azzal együtt indultunk az ágyba.
Tündérmesék –
megszépítenek mindent, az emlékek távlatában. A szavak muzsikálnak és az
érzések ennyi év után is valami melengető, csodálatos lágysággal, mégis mély
szomorúsággal töltenek el.
Érzelmi melegség a
szívemben. Könnyeim folynak – így ringatnak álomba az emlékezésben.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)