Porrá leszek ...
Sok csalódás ért az
életben
Befelé nézek a
szívembe
A múlt emlékei
kísérik létem (életem)
Fájó a magány,
Fent a fényes nap
ragyog,
de engem körbefonnak
az árnyékok
Szemem tükrözi a
reményt
Rövid az élet, illanó
- nem végtelen,
S kialszik akár a
láng - hirtelen
A végtelenbe visz az
út, és
Mint láng a kanócon,
végigfut
Keserűvé lettem, s
magányossá,
Ki elfordul, s félve
lép az újba
Nincs, ki őszintén kézen fogna
Életem belevész a
homályba
Árnyak gyülekeznek
köröttem,
S már a napfény sem
vidít fel
Porrá leszek a
mindenségben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése