A vizek dallama
(Az evezősök)
Szeptember van.
Bármilyen kellemes is napközben az idő, bármennyire süt is a nap, már érezni az
ősz közeledtét. Még zöldell a természet, de már aranyló levelek színesítik a
lombokat. Szeretem az őszt, és nagyon szeretem a vizet. Szeretem a vízpartot: a
folyó partot, a tópartot, a patak hangulatát. Ámulom a csodákat, amelyet a
természet nyújt. Amikor a tóparton, vagy a folyó parton vagyok, valami
különleges érzés kúszik a lelkembe. A víz mellett mindig hűvös szél, hűvösebb
levegő jár. Magamba szívom a víz illatát. Azt mondják, a víz színtelen,
szagtalan - mégis ezt a különleges illatot csakis a víz tudja nyújtani. Mivel a
reggelek, az esték hűvösebbek, a víz felszíne párás rétegbe burkolózik. Majd
amikor a napfény, a napsugarak áttörnek a vízen, és csillanó sugarak szúrják át
ezt a párát, csodálatos szépséget nyújt. Kápráztató ez a csillogás. Úgy vagyok
a vízzel is, mint a természettel, az erdővel. Nem tudok betelni a szépségével.
Ismét csak azt mondhatom, szeretem ezt a "csendet" - de hiszen a
vízparti csend is egy külön csoda. Hisz ebben a csendben, a víz csobogása, a
part felőli bozótosból a bogarak, a madarak élete ez a természet igazi dallama.
Az ősz közeledtét érezve a vízi madarak hangossága - a fák különleges susogása,
mind-mind egy különleges hangulat, különleges csoda, és ebben a csendben az
evezősök ütemes csattogása. Valamikor sokat eveztem, és a mai napig élvezettel
figyelem mozgásukat. Biztosan Te is figyelted már őket.
Elmerülve,
átváltozott, szinte áhítatos, fénylő arccal feszülnek az evezőknek. Minden
pillanatuk az evezés ritmusa. Térdüket erősen kifeszítik, majd rugalmasan
felhúzzák. Egész testük az evezés ritmusával összhangban. A lelküket látod, az
is kiül az arcukra és a ragyogó szemekbe. Szinte elrugaszkodnak a valóságtól.
Felemelkedve, hátravetve magukat, meghúzva az evezőket, előre - hátra ringanak
a lapátok vízbemerítésével. Külön él minden porcikájuk - külön élnek a kezeik,
a lábaik, de ha megfigyelted, még a fejük is. Látod a karok ritmikus mozgását,
és hallod az evezők csattogását, ahogy a vízbe csapódnak. Aranyfényben
ragyognak az alkonyatban. Ha szélfútta, viharos, fodrozódó a víz, izmaikkal
nagyon keményen dolgoznak, dacolva a sodrással. Erővel eveznek, figyelve
egymásra, a ritmusra, az összhangra. Mintha csakis egy test lennének. Repülnek
a vízen, mint a madarak, melyek suhanó szárnyaikkal szinte lebegnek. Mozgásuk:
fel, le - ütemes tánc a víz és a levegő között. Az evezőcsapások mind csakis az
izmok munkája. Evez, - húz és halad. Suhannak előre a vízen. Úszik a csónak, a
ladik, a kenu, a kajak. Megbirkózva az áramlattal, a széllel, a hullámokkal.
Dolgoznak az izmok, erős fizikai erővel az evezősök kezein.
Végigkövetve
szememmel, míg a kanyar utántól már csak az ütemes vízcsobbanások érnek el
hozzám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése