Fátyolt von körém …
Napfényes délután, de
bizony már megérint bennünket a kopogtató ősz lehelete. Szikrázik a Nap, finoman
simogat, de az éjszakák hűvösek, párásak a hajnalok. Szépek a felhők
csipkefodrai, közöttük kivillan a horizont azúrkékje. A naplementében szelíden
ereszkedik le a tűzgolyó a horizonton, bíborra színezve az égboltot. Csendes a
város az estében, az éjszakákban, felnézve az égboltra, a felhők a szürkületben
is jól láthatóak. Közöttük kigyúlnak a csillagok, mikor útján van a hold, ezüst
fénye világlik, időnként el-el takarja egy felhőfoszlány.
Kegyetlen a hiányod
maró fájdalma.
*
Hallgatom merengve
a falevelek zizzenő hangját
itt vagy velem mindig, érzem
csendes alkony száll rám,
szívem borongós árnyán
fátyolt von körém e lágyság
lelkem oly bánatos és fásult
az élet őrült sebességgel száguld
a falevelek zizzenő hangját
itt vagy velem mindig, érzem
csendes alkony száll rám,
szívem borongós árnyán
fátyolt von körém e lágyság
lelkem oly bánatos és fásult
az élet őrült sebességgel száguld
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése