Egy idővel ...
Tudod arra gondoltam,
hogy az ember idővel
megszokik szinte mindent,
s ha az egyiket megszokja,
megszokja
az elviselhetetlennek tűnő terhet,
jön a másik, annál is súlyosabb,
amihez képest az előző
pehelykönnyű...
sok minden válik
természetessé az idővel,
még képes elfelejtkezni arról is,
igaz, csak hosszabb-rövidebb időre,
hogy a ház, amibe beköltözött,
az élet nevű viskó,
vagy épp palota, áll kezdettől
a szakadék szélén,
belépottyanhat
bármelyik pillanatban...
de azért, ha nem is akarja,
sokszor eszébe jut a vég,
ami talán nem is zuhanás lefelé,
de szárnyalás felfelé: talán csupán
a Föld veszíti el a hatalmát,
többé nem hat a vonzóereje,
miután a sok terhet,
amit az itt lévőre rárakott,
leveszi az oly rettegett,
talán épp a jóságos halál.
hogy az ember idővel
megszokik szinte mindent,
s ha az egyiket megszokja,
megszokja
az elviselhetetlennek tűnő terhet,
jön a másik, annál is súlyosabb,
amihez képest az előző
pehelykönnyű...
sok minden válik
természetessé az idővel,
még képes elfelejtkezni arról is,
igaz, csak hosszabb-rövidebb időre,
hogy a ház, amibe beköltözött,
az élet nevű viskó,
vagy épp palota, áll kezdettől
a szakadék szélén,
belépottyanhat
bármelyik pillanatban...
de azért, ha nem is akarja,
sokszor eszébe jut a vég,
ami talán nem is zuhanás lefelé,
de szárnyalás felfelé: talán csupán
a Föld veszíti el a hatalmát,
többé nem hat a vonzóereje,
miután a sok terhet,
amit az itt lévőre rárakott,
leveszi az oly rettegett,
talán épp a jóságos halál.
2014. október 22.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése