Lélekhangok...
Évszakok múlnak el felettünk.
Szívünkben sok-sok emlék.
Dallamok szárnyalnak az éterben.
Gyengék is, erősek is voltunk életünkben,
de hiába várunk már boldogabb, szebb
napokra.
Sebeink mélyek, sajognak, fájnak, -
irgalmat nem nyújtanak.
A szív hangja szól még, ám csillagaink
lassan kihunynak.
Ráncok törik meg arcunkat, homlokunkon
mély barázdák,
hajunkba ezüst szálakat fest az idő.
Egyre többször gondolunk a halálra, az
elmúlásra.
Minden egyes nap életünk nagy ajándéka.
Éjszakáink egyedül, magányosan telnek,
zaklatott álmokban.
Nincs, ki ölelésével melengessen.
Ébredéseink után egyedül ballagunk
tovább az úton,
s a melódiák is egyre halkabban
szólnak.
*
a szemekben gyertyafény,
a könnyekben csillagfény
a lelkek ölelő álmai az
elhalványuló éjszakákban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése