A lovarda

A lovarda

Vándorolnak a felhők,

szállnak az illatok

gyöngéd tekinteted

öleli a végtelent

messze zengő harangszó,

lengedező pillangók,

a szél ringató tánca,

telve a nyárvég álmaival

Szeptember van, de mindeddig mintha nyár lenne. Aranylón ragyogott a Nap. Gaby állt az ablaknál. Gondolatai a lovarda felé kalandoztak.

Imádta a lovakat, s mindene volt a lovaglás. Hamarosan fél éve, hogy kijár a város szélén lévő lovardába. Akkor adódott lehetősége arra, hogy sérültként újra lovagláshoz jusson. Egy régebbi balesete következtében erősen bicegve járt. Gondolt egyet – beült autójába és kihajtott a telepre. Útján Ronra gondolt – a lovarda vezetőjére. Nagyon megkedvelte a férfit. Szeretett vele beszélgetni, lovagolni. –  A lovász bácsi segítségével előkészítették lovát – felsegítették rá és kilovagolt.

*

A lovas nagy iramban vágtatott. Csak úgy porzott az út utána. Gyönyörű őszi nap van. A bokrok közül madarak rebbentek fel riadtan az égbolt felé. A Nap perzselve ontotta sugarait. Lovasa időnként kedvesen megpaskolta lova nyakát és a fülébe súgott. Így bíztatta gyorsabb tempóra. Az ösvény az erdőbe kanyarodott. Lassított tempóján. Szinte üdítően hatott a fák hűsítő árnya. A ló csupa izom teste ütemesen mozgott és füleit hegyezve fülelt. A ritkuló erdőből már látni lehetett a lovarda épületegyüttesét, a karámokban békésen legelésző lovakat.

Lovász barátja már várta őket. Lesegítette őt a lováról. Megszokták a ló és lovasa száguldozását, de mégis aggódva figyelték. A férfi élvezte a lovaglást – és nagyon szeretett a lovakkal foglalkozni is. Maga ápolta, gondozta ménjét.

Egy súlyos bukás következtében jobb lába szilánkosra törött. Lábfejét nem tudták rendbe hozni, amputálni kellett. Gyógyulása után lábfej protézist kapott, de az erős sántítása megmaradt.

Szüksége volt a lovaglásra, a mozgásra. Évek óta a lovardában dolgozott. Balesete előtt versenyszerűen lovagolt. Így elhatározta, hogy mindenképpen folytatja a lovak körüli feladatokat. Barátai, kollégái segítségével felfejlesztették a telepet és sikeres lovas múltjukkal az oktatásnak szentelték életüket. Főleg sérült emberekkel foglalkoztak.

Számára a lovak páratlan örömet, élvezetet, szeretetet nyújtottak. Sokat tanult a lovakról. Minden róluk szóló könyvet elolvasott, tanulmányozott a lábadozása során. Imádta ezeket a pompás, remek állatokat.

*

A telep több épületegyüttesből állt. A főépületben volt egy iroda, - egy recepciós szoba, ahol pihenni tudtak a lovaglók, - beszélgethettek egymással. Ugyancsak itt volt Ron lakása is.

Ritkán járt be a városba – itt élte mindennapjait. Távolabb voltak az istállók – a karámok, a lovászok pihenői.

Szemben – az út másik oldalán – egy házaspár barátja családias hangulatú panziót épített – főleg a hosszabb időt itt tölteni kívánó vendégek számára. Mellette kis vendéglő működött.

*

Felnézett az égboltra. Hamarosan alkonyodik. A mező felőli úton egy lovas alakja tűnt fel. A bíbor fény sajátos képet festett alakja köré. Hosszú haja lobogott utána, ahogy lovagolt. Gaby!

A férfi mellé érve a lány megállította lovát. Ron lesegítette őt a nyeregből. Kantárszáron bevezette a lovat az istállóba és átadta az egyik lovásznak.

Öt hónapja találkoztak először egymással. Azóta is – heti rendszerességgel járt ki Gaby lovagolni. Nagyon megkedvelték egymást és egyre inkább mély érzéseket tápláltak egymás iránt. Közösen lovagoltak ki, sokat beszélgettek, - sok időt töltöttek el. Ron most is ráfeledkezett a lányra. Szemével szeretettel simogatta bájos arcát, szép vonásait, gyönyörű barna, hullámos haját és ragyogó smaragd szemeit.

Meghívta Gabyt a kisvendéglőbe.

*

Az ablakokon egyre homályosuló fények szűrődtek be. A lány haján megcsillantak az utolsó fénysugarak, szemében visszaverődtek a sugarak.

Mindig nehéz szívvel váltak el egymástól találkozásaikkor. Kézen fogva kísérte Gabyt az autójához. Búcsúzóként átölelte, megcsókolta őt – jó éjszakát kívánva útravalóul.

A horizonton kigyúltak a csillagok. A férfi addig nézett a távolodó autó után, amíg fényeit elnyelte a leszálló este. Furcsa érzés kerítette hatalmába. Arra gondolt, - milyen hosszú idő míg újra láthatja őt. Még magába tartotta kibontakozó érzelmeit, szerelmét. Csendesen megfordult és bicegve elindult búcsúköszöntésre lovaihoz, majd otthonába.