Őszi tündérek kopogtatnak
októberrel
Szeretem az őszt, a
kesernyés illatokat, a színes, napfényes napokat. Ha tehetném, összegyűjteném a
levelek illatát, az arany, őszi sugarakat a homályos, sápadt napokra.
Megérkezett október. Aranyló, áttetsző, hangulatos színek a természetben, a
hűvös, napfényes reggelekben. Simogat az októberi fény. Itt-ott maradék zöld az
erdő, de már sárguló lombok susognak a nyárvégi napokon, mielőtt az ősz álmodozva
kúszik a lombokon át. Leszüretelték a szőlőt, az érett gyümölcsöket,
elraktározva a téli időre. Késő-nyári mézillat és szőlőíz a légben. Sárguló
kukoricafejek zörögnek, lopakodnak mindenfele az árnyak. Levelek, virágszirmok
hullnak. A költöző madarak is messze járnak. A földeken vetik a jövőt!
Fátyolként borítja be
a gyengülő fény a földet. Alacsonyan robognak az októberi felhők az őszülő
égbolton, őszillatú szelekkel sodorva tova. A hegyek az éggel összeérnek, ködbe
veszve. Bodros felhők robognak a mezők felett, felhőhomlokát ráncolva, sötéten
szórva könnyeiket a vízcseppek koppanásaival. Majd vad, októberi szelek
tépázzák
Őszi tündérek
dalolnak a fákon, a Nap arany fényt szór - vagy vad szelek tépázzák a színes
lombokat. Az ezernyi, száraz kis levél pörögve-forogva földet ér. Hulló, tarka
levéleső. Bíbor sugárral érkezik az alkony, csillanva a tó tükrén. Minden
csendre tér, viszi a ősz üzenetét a kerge szél. Ködfátyolt von a tájra az
éjszaka, beborítva a hajnalokat.
*
Leszüretelték az
érett szemeket,
a szőlőtőkéken
sárguló levelek
Friss a kaszált széna
illata,
másképpen zeng a szív
szava
Borzongatóak a
hajnali szelek,
a nap homloka is
sápatag
Másképpen fut már az
idő,
belengi az eget az
alkonyat
Barnuló erdő int a
ködön át,
együtt száll az égen
a galambpár
Kísértenek a bús
emlékek,
az álommal messze
lebbennek
Búcsúzik a nyárias
szeptember,
halkan bekopog
hozzánk október
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése