Az öreg hangszer
Tudod arra gondoltam,
hogy a ma fiataljából
lesz a holnap öregje,
és, hogy addigra szinte
minden megváltozik, mintha
nem is ugyan az az ember,
nem is ugyan az a világ volna...
egy valami nem változik biztosan,
mindvégig ugyan az marad,
aki az egészet átérzi, aki
az egészet megéli:
azé az öregség fájdalma,
akié volt szépsége az ifjúságnak..
és még arra,
hogy szomorú dolog lehet
visszatekinteni, látni,
hogy mennyi minden elveszett,
mennyi minden csak volt:
a szépség, ami meghalt,
és a többi, amit az élet elvett,
akkor már nem boldogít,
inkább csak keserűséget ad...
de talán egy lehetőség van,
hogy agg korára
békés legyen az álma,
ha valaki gondolhat arra,
hogy az az öreg hangszer,
ami ő maga,
nem csak dísze volt a világnak,
de sok szépet adott másnak,
(talán régebben nagyobb volt az esélye,
amikor könnyebben nyíltak meg az ajtók,
könnyebben a szívek))
s tán még egyedül is öröm tölti el
azt, aki tud arra visszagondolni,
hogy hány embernek az életében,
hány idegen koldusnak
varázsolt ünnepnapot,
hogy a természetesen kívül
hánynak lett szebb a karácsonya,
csak, mert ő a szívét, s az ajtaját kinyitotta,
az asztalát is megterítette számára,
minek még az emléke is megnyugvással,
töltheti el békességgel
a szegény, de valahol mégis gazdag öreget.
hogy a ma fiataljából
lesz a holnap öregje,
és, hogy addigra szinte
minden megváltozik, mintha
nem is ugyan az az ember,
nem is ugyan az a világ volna...
egy valami nem változik biztosan,
mindvégig ugyan az marad,
aki az egészet átérzi, aki
az egészet megéli:
azé az öregség fájdalma,
akié volt szépsége az ifjúságnak..
és még arra,
hogy szomorú dolog lehet
visszatekinteni, látni,
hogy mennyi minden elveszett,
mennyi minden csak volt:
a szépség, ami meghalt,
és a többi, amit az élet elvett,
akkor már nem boldogít,
inkább csak keserűséget ad...
de talán egy lehetőség van,
hogy agg korára
békés legyen az álma,
ha valaki gondolhat arra,
hogy az az öreg hangszer,
ami ő maga,
nem csak dísze volt a világnak,
de sok szépet adott másnak,
(talán régebben nagyobb volt az esélye,
amikor könnyebben nyíltak meg az ajtók,
könnyebben a szívek))
s tán még egyedül is öröm tölti el
azt, aki tud arra visszagondolni,
hogy hány embernek az életében,
hány idegen koldusnak
varázsolt ünnepnapot,
hogy a természetesen kívül
hánynak lett szebb a karácsonya,
csak, mert ő a szívét, s az ajtaját kinyitotta,
az asztalát is megterítette számára,
minek még az emléke is megnyugvással,
töltheti el békességgel
a szegény, de valahol mégis gazdag öreget.
2014. október 3.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése