2014. október 15., szerda

Mint szőlőszem ...



Mint szőlőszem ....
Tudod arra gondoltam,
az ember, mint a szőlőszem,
a gyökerei,
ha jó talajból táplálkoznak,
ha gondozva megfelelően van,
ízes lesz, mire megérik...
(igaz, van olyan is,
amelyik direkt termő,
akkor is jó marad,
ha vele senki nem törődik)
de az ember inkább nemes gyümölcs,
amelyik érzékeny mindenféle hatásra,
azért aztán éretten is
savanyú sokszor marad,
belőle nem lesz jó bor soha,
hogy fogyasztható legyen
kell hozzáadni
mesterségesen
édeskés szirupot...
van szőlőszem,
amelyik hamar otthagyja
az életet jelentő fürtöt,
neki a vég eljön gyorsan,
míg a másik marad
egészen a tél elejéig...
akik maradnak se egyformák,
közös bennük, hogy megaszalódnak,
ráncossá válnak: amelyik nem elég édes,
az már használhatatlan, száraz,
de a másikból lesz sokak örömére
ráncosan is megbecsült csemege...
és van az aszúszőlő,
amelyik az idő során
sok értéket gyűjt magába,
a szőlőszem halála után is
lesz mások számára
különleges,
testet és lelket gyógyító
csodás orvosság.



2014. október 14.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése