Őszi fények, -
illatok, - színek ...
Nem csak tavaszunk
van. A nyárutó, az ősz varázsa is más.
A fenyők többféle
zöld színének feketébe hajló árnyalatai, a lombok világosabb zöldje, a Föld színpompája, szemeket gyönyörködtető
gazdagsága. Olyan, mint egy festőművész alkotása. Sokféle, soha nem fakuló,
tartós színekkel: a fehérestől a feketéig, az okkertől a rozsdáig, a sápadt
színektől a vöröslő, aranyló vagy csokibarnáig.
Betakarításra kerül
minden termés. A télre előkészített talaj sokszínű palettája tárul elénk, ahogy
a Nap sugara játszadozik, vagy a lenyugvó napban színesedik.
A legeltető emberek
egyre többször gyújtanak tüzet, hogy kicsit kellemesebbé tegyék a mezőn
tartózkodásukat. A levegőben az ősz fanyar illata terjeng. Színesedő rétek, koppanó,
érett gyümölcsök, termések. Kékes erdők, őszi kikericsek a mezőkön, aranyló
színű fák, avarral borított utak. Mélyen szálló alkonyi Nap, amelyben a föld és
ég összefolyik, az égig érő hegytetők felett.
Hűvös a szél, a
levegő. Égő csipkebokrok és fel-fellobbanó lángok. Tisztelve a tüzet, hallgatjuk
a tűz ropogását, bámuljuk a magasra csapó lángokat, a szikrákat, az egymásra
roskadó izzó fahasábokat. Hirtelen száll ránk a sötétség. Mindent átfog,
átölel. Közelebb ülünk egymáshoz, halkan beszélgetve. Bámulva a lángba, a
vöröslő tűzbe, a sötét végtelen világába. Komolyan elgondolkodva az elmúláson. A
természet körforgásaként elérkezik a hűvös ősz, lassan átúszva egy másik
világba.
Az esőcseppek
átitatják az avarra hulló leveleket, de a kopár ágak sokszínűsége is örömet ad.
Bársonyosak, húsosak, göcsörtösek, szárazak, vagy nedvességgel átitatottak.
Azután egy hajnalon
megérkezik a dér, a fagy, zúzmara borítja a fákat. A kopár ágak szépsége
kirajzolódik. Védő páncélt ölt a természet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése