Hinni ...

Hinni ...

Tudod arra gondoltam,
hogy hinni a magban,
amelyik magáról
életjelt adott,
amelyik egy apró kis csírát
már mutatott,
az nem nagy ördöngösség,
abban a kis látszólag semmiben
van benne a gyönyörű virág
bíztató lehetősége:
azt gondozni, öntözni érdemes,
a gondoskodást idővel
nagy valószínűséggel
meghálálja...
de talán
kevés az olyan félkegyelmű,
aki egy maroknyi,
látszólag üres földet
bizalommal kezd locsolgatni,
erős hittel, hogy egyszer
majd ott csodás virág pompázik...
arra csak a szeretet, az igaz,
a mérhetetlen szeretet képes,
hogy ott is higgyen, ahol
életnek nyoma sincsen,
ahol érte kitartón,
(a hitetleneket megcáfolva)
kell ereszkedni nagyon mélyre,
talán épp a másik magányos lelkéig,
oda, ahol senki nem járt addig ...
mert ott van az érzés
mindenkiben,
egészen biztosan,
de a látszólag semmiben hinni,
abból életet előcsalogatni
csak kevesen képesek,
ahhoz már több kell,
kell a rendíthetetlen,
a csodára képes szeretet,
amelyik életet fakaszt tán
a megkövesedett magból is.

2014. október 21.