Búcsút intek...
Szemem könnytől
áztatott,
Elvesztek a télben a
dallamok,
Sápadtan reszketnek a
csillagok
A végtelen idő nem
ismétlődő,
A sötétségben csak
kis fény szivárog
Megtörtént események
visszatükröződnek,
Az emlékek már
szívemben élnek
Eggyé váltam akkor
lélegzeteddel,
Láthatatlanná lettél
a végtelenben
Az égbe szálltál
megüdvözülten,
De álmaimban sokszor
visszatérsz,
Megfejthetetlen
titkokban úszol
Feletted már idegen a
törvény
Elúszó dallamok
választ nem adnak,
Én maradtam végleg,
aki voltam
Már emlékednek van
helye a szívemben,
Minden ösvény elfogy
lassan előttem
Kezembe tartott, régi
fénykép
Int búcsút neked:
Isten veled!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése