Őszi rozsda ...
Bódítóan
gyönyörűséges az ősz. Tarka, színes lombú fák a tér bokrainak színes tarkasága;
a még nyíló virágok színkavalkádja. A falombok fölött az égbolt színes kéksége,
vagy az alacsonyan szálló felhők, áttetsző ölelése a horizontnak, a napfény
villogó sugárnyalábja. Ablakok árnyas ölében a fák árnyai. Káprázat. Szemünk
sugarában csillámlanak az őszi fények, körülfonják a tarka színek. Párát
lélegzik a föld, a víz, a levegő. A fák között elsuhannak az érzések, az
időtlen pillanatok. Gurulok a fanyar illatú őszi lombok alatt, a rám talált
pillanatok emlékeivel.
*
Rozsdásan álmodik a
mező,
az őszi kertek
vöröslenek
Hullnak a sárgult
falevelek
Füst gomolyog, -
terül a tájra,
a szél belekap a fák
szakállába
Bús szemmel
pásztázzuk a végtelent,
figyeljük a vonuló
felhőket
A falakon árnyak
táncolnak
Az alvó hegyek párába
burkolóznak
Sápadtan hunyorognak
a csillagok
Az emlékek átkarolva
ringatnak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése