Mikor közel hoz
hozzám a pillanat …
Kedvesem!
Amikor eljön az
éjszaka, minden érzésem, gondolatom előjön a mélyből.. Ez az- az időszakom,
amikor minden pillanatomat megosztom Veled .. Lehet, még nem beszéltem róla, de
tudnod kell: nagyon szeretek kézzel levelet írni .Sokkal személyesebbnek érzem,
mint a „gépi” leveleket .. Jó érzéssel tölt el, mikor közel hoz hozzám a
pillanat .. Ilyenkor szoktam egy gyertyát meggyújtani – na nem azért, hogy
bevilágítsa a levélpapíromat, hanem a hangulata miatt .. Befészkelem magam a
kis vackomba – közben kellemes zene szól és mintha csak beszélgetnék Veled ..
Persze, a válaszokat nem kapom meg azonnal, vagy egyáltalán nem .. Tudnád
Kedvesem – hányszor írok Neked levelet .. Szinte minden éjjel beszámolok az az
napomról .. El nem küldöm, mert arra már az erőmből nem telik, hogy ezeket a
hosszú „ beszélgetéseket” legépeljem és a szelek szárnyán, - az ébredő
napsugarakkal, a madarakkal útnak indítsam.. Sokszor előfordul az is, hogy
amiről az éjszakáimban írok Neked, másnap Te választ adsz, mintha valóban megtörténtek
volna ezek a beszélgetések.. Mintha csak ezekkel a gondolataimmal
ébresztettelek volna .. Sok mindent elmesélek Neked – mintha az életem részese
lennél .. Tudom, nem pótolhatja a közelséget, de olyan jó Hozzád beszélnem ..
Ma nagyon hűvös volt az idő – mégis úgy vágytam ki a kertbe .. A napsugarak
erőlködtek, - nagy nehezen törtek át a fák sűrű lombjai között .. Csak a felhők
kergetőztek bolondosan az égen .. Elnéztem , - mint mindig olyan nagy
csodálattal .. Mégis fáj a szívem – miért nem együtt láthatjuk .. A valóság
ismerete néha fájdalmas, mégis olyan jó .. Valószínű ezek csak az én
ábrándjaim, - álmaim maradnak .. Hisz éreznem kell, hogy ez a távolság egyre nő
köztünk .. Az élet is csak életnek látszik? Szenvedek! Jó lenne végre
megtalálni az utamat .. Te mindig a hazugságról beszélsz – ilyenkor nagyon
megzavarodok .. Mindig azt érzem, nem bízol bennem .. Az élet valóban nem
könnyű, mégis őszintén élem, és így is akarom .. Szív nélkül? – Szív nélkül
élni hogyan lehet? Igen, azt hiszem, igazad van .. Sok ember éli szív nélkül az
életét, de akkor az élet egyáltalán? Élni valóban annyi: magasan szárnyalni – a
szeretet tengerében fürödni .. Vannak dolgok, amik véget érnek már mikor
elkezdődnek .. Akkor egyáltalán elkezdődtek? De, - észrevesszük, hogy nincs
folytatás, mégis mindig újra reménykedünk .. Hisz, ha valakit szeretünk, nem
könnyű elfogadni, hogy vége .. Próbálunk újra esélyt adni a szerelemnek és
magunknak is .. Ezzel mindenki így van .. Örülhetünk egy új kezdetnek, ha
valóban elkezdődik valami új .. A világot nyitnád, de ha azt érzed, egyik
pillanatról a másikra, - nincs kinek és miért? .. Új szerelem? – Igen,
csodaszép .. Új élet? – Abból már kiöregedtél .. Jöhet e még életed alkonyán
bármi új is? Az út valóban rossz volt, - már akkor rossz volt, mikor elindultál
rajta, - mikor ráléptél az útra .. Mégis teljesen belegabalyodtál egy
labirintusba, ahonnan nem tudtál és talán nem is akartál visszafordulni ..
Kaptál és adtál – nemcsak esélyt, de talán valami megmaradt, aminek volt
értelme .. Egy életnek, - egy szerelemnek, - pillanatoknak, amivel még örömet
szereztél .. A pontot te már régen kitetted, de valahogy ez a pont újra és újra
átalakul – megzavar és ismét elkezded az értelmetlen lépéseidet .. Az idő? – visszafordíthatatlan,
megállíthatatlan .. Pedig úgy érzed, néha jó lenne – újra átélni a szépet, a
jót .. De talán szerencse, hogy mindez nem lehetséges ..De elgondolkodni lehet,
visszagondolni lehet .. Te teret adsz egy új életnek? Vajon Te nem félsz? Nem
rettegsz? – Nem titkolózol? – nem bújsz el? – elzárod magad? – Vajon miért?
Csak azért, mert félsz? Mikor nem mersz megnyílni, mert mindenkiben a rosszat
látod, rosszat érzel .. Félsz kitárni a szívedet, mert attól tartasz,
megbántanak .. Valóban, - senkibe nem láthatunk bele, de ha nem adunk esélyt
magunknak sem, akkor mitől várunk megújulást, hogy élhetünk meg pillanatokat,
hogy adhatunk új élet-esélyt, - új szerelmet, - sok új csodát .. Lépj felém! –
lépni Te tudsz – mert a pillanatokat visszahozni nem lehet .. Őrülten fáj –
őrülten fáj a hiányod . Új életet „csak” szavakkal adni nem lehet .. Kell az
érintés, - az ölelés, - a befogadó szív .. A szív – a fészek – amellyel együtt
dobban a Tiéd, - egy ütemre ver .. Az a szív, aki érzi a másik szív minden fájó
és örömteli rezdülését .. Valóban fáj a távoli dolgok után vágyódni – de mégis
kell .. Az idő pedig igenis kell minden leküzdéséhez .. Ha elmúlt dolgok után
vágyódunk, soha ne hagyjuk magunkat bárki által is befolyásolni .. Járjuk
mindig a magunk útját .. Mindig félreérthetnek bennünket, de soha ne
magyarázkodjunk .. Előbb – utóbb rájönnek, milyen emberek vagyunk, hogy soha
nem hazudunk, és őszintén éljük az életünket ..
Tudod, Kedvesem! Vannak
szavak, amit valóban csak mi érthetünk, - vannak érzések, - amit csak mi
érezhetünk ..- De vannak szavak, amit csak mi mondhatunk ki és vannak érzések,
amit csak mi nyújthatunk egymásnak ..
*
Jó lenne érezni, hogy
vigyázol rám ..
Jó lenne érezni, hogy
ölelsz, hogy simogatsz
Jó lenne érezni, hogy
szeretsz engem .
Jó lenne, ha
vigyázhatnék Rád
Jó lenne ölelni és
simogatni Téged
Jó lenne nagyon
szeretni Téged,
hisz nagyon szeretlek
Téged..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése