Egymásnak – együtt …
... Ahogy kinézek az
ablakon, - vidám, könnyed bárányfelhők
játszadoznak az égen,
- szálldosnak ide oda.. Gyönyörű az égbolt!
Azon tűnődöm, hogy
szeretnék én is ilyen bárányfelhő lenni, - de
az én életem csak
robog ebben a rohanó világban ... És a gondolataim
is kergetőznek. Sok
régi dolog előkerül emlékeimből - ami sokszor olyan
kedves, - sokszor
olyan fájó ... Eszembe jutnak az elmúlt évek - van
mögöttem jó
pár. Ha erre gondolok, sírás fojtogat - nyeldesem a
könnyeimet, hogy ne
vegye észre a "külvilág", - mi dúl a lelkemben ..
Annyira nehéz a
szívem ..
Tudod, nem lehetek
eléggé hálás a sorsnak, hogy megismerhettelek, hogy
vagy nekem ..
Meg-megállok eltűnődve - hidd el, sohasem bántva - és
mindig Rád gondolva
.. Így telnek napjaim, pillanataim .. Mert olyan szép
arra emlékezni,
milyen is volt az igazi öröm, amit Tőled kaptam, - vagy a
fájdalom, - ami
igazán mély, torkunkat fojtogató érzés.. Tudod, milyen
nehéz ezekről
beszélni, de talán nem is szükséges .. Egyik pillanatról a
másikra sírok, - mert
úgy érzem, rögtön megfulladok .. vagy nevetek, mert
mindent olyan
szépnek és jónak látok .. És álmodozom .. Mindig .. Ahogy
Te mondtad: "a
nappalt tovább álmodva élni" .. Elképzelem, hogy egymás
karjaiban megtaláljuk
a boldogságot .. Elfelejtve a fájdalmakat, elfeledkezve
a rosszról, - az
összeomlásról, - az ürességről, - az elhagyatottságról,
- és egymásnak, - és
együtt lenni - VELED ..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése