Átölellek...
Érzem bőröd illatát..
Hallom szívverésedet .. Kívánlak! .. Annyira vágylak.. De Te olyan messze vagy
tőlem .. Vágyaimra csak a szellő zúgása a válasz! .. Nekem minden Te vagy! ..
Felnézek az égre, - szállnak tova a felhők – abban is Téged látlak..
Szeretnélek, - annyira szeretnélek magamhoz ölelni, hogy érezzelek .. Kínoz a
vágy Utánad .. Hűvös az éjszaka, a
felhők közül itt – ott kibújik egy csillagocska.. Ez a csillag is Te vagy ..
Felkavarsz és összezavarsz kegyetlenül .. Összezavarod az érzéseimet, a
lelkemet és nagyon fáj! .. Kergetik egymást az emlékek,
- minden pillanatomban Te élsz, Rád gondolok .. A sebek mélyek, sajognak,
fájnak .. Egyik pillanatban repítesz a magasba, - szárnyalsz és Veled én is ..
Az érzéseid rabul ejtenek .. Másik pillanatban bántasz, nagyon mélyre
tőrt döfsz belém .. Lelkem és szívem darabokra töröd, csak hogy utána újra
felemelj magadhoz, hogy újra eltaszíthass!
.. Emlékszem – ajkaid simító érintésére és vad vágyadra is – hisz mindez
Te vagy .. Az érzéki, finom csend és a vad vágy is .. Virrasztok – mint minden
éjszakámon újra .. Elkísérnek az emlékképek, - melyek nem hagynak pihenni..
Minden emlék – ahogy egymást öleltük .. Minden gondolatom, minden vágyam a Tiéd
.. Ismét a szavak: szavak sokasága a fejemben, melyből megmaradnak a töredékek..
Szobám falára árnyat vet az éjszaka – elmosódik minden – elmosódnak a szavak
is, - és már csak az arcod látom magam előtt az éjszaka sötétjében ..
A szerelmedbe, - az
érzésekbe menekülök ..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése