2018. június 29., péntek

Engedd, hogy szeresselek ...


Engedd, hogy szeresselek …

Engedd, hogy szeresselek. Addig engedd, még szerethetlek és még
vagyok, - és csak Neked vagyok . Mert az élet egy pillanat - hirtelen
elillan. Marad utánunk egy fénykép, és egy kis por - és még mi? A
meggyűrt emlék! Ennyi! - és utána? - nem lehet mást, csak az
emlékeket, a távolodó lépteket szeretni... Mennyire vágylak!
... Szeretnélek megérinteni... Csak így érthetjük meg, mit is jelentünk
igazán egymásnak. Mit jelentünk és mit érzünk egymás iránt. Ölelj
szorosan, - mintha ez lenne az utolsó alkalom. Mintha soha többé nem
ölelhetnénk egymást ... Ölelj!!!- Kérlek! ... Ölelj vadul és őrülten -
mintha ez lenne az utolsó alkalom. Egy ölelésbe bele lehet zsúfolni
minden vágyat? Nem, nem! - Elvész minden, - és elvesztesz mindent ...
Elveszted azt, amiért öleltél ... Nehéz, nagyon nehéz így, - ilyen messze
Tőled - egyedül ... Igen, egyedül, - a gondolataimmal ... Szeretnélek
magamhoz ölelni ... Szeretném, ha letörölnéd a könnyeimet és
érezhetnélek ...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése