A szeretet szabályaihoz ...
Tudod arra gondoltam,
az élet kezdetben,
mint a kirándulás
céltalan,
olyan lehetett,
az ember az úton csak
haladt,
és ha a szabályokat
betartotta,
ha a jelzés után
ment,
nem lehetett már nagy
baja …
nem azért a jelzés
után,
mert valamiféle
célhoz sietett,
amit magának
kitűzött,
hanem,
nehogy a szakadékba
essen,
sűrű bozótosba
tévedjen…
a jelzést, a
kirándulás szabályait
mindig, mindenki
ismeri,
hiszen olyan
egyszerű,
a szeretet
szabályaihoz
nem szükséges
magasabb iskola,
megy az ember
céltalan,
s ha törött szárnyú
madárral
találkozik útközben,
mielőtt tovább menne,
a sérült szárnyat
szeretettel teszi
sínbe,
ennyi csak,
a többi már ehhez
hasonlít…
a szeretet szabályait
nem az ész,
hanem a szív
diktálja,
de hogy legyen az
élet változatosabb,
az ember kitűzött
magának célokat,
jól is lenne,
változatosabb így az
élete,
de nagy kár az, hogy
közben
az idejéből marad
kevesebb
a sérült madár
szárnyára,
előbbvaló lett a
sietség,
mint a sérült
madárka,
az ember a nagy
rohanásban
fittyet hány a
szeretet törvényére,
(a jó szándék talán
meglenne,
csak idő rá nincsen)
anélkül,
a szeretet
törvényének betartása nélkül,
legyen bármilyen
kecsegtető a cél,
nagyon sivár marad az
út,
pedig az élet nagy
részét
nem a célba érés,
hanem az úton járás
teszi ki.
2011. 03. 28.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése