2018. június 26., kedd

A teremtő szeretet ...


 A teremtő szeretet ...

Tudod arra gondoltam,
Isten természete az önzetlen teremtés,
a számító visszaélés az emberé,
mindennel, amit kapott ajándékba,
visszaélés  a körülötte élő természettel,
visszaélés a hatalommal,
visszaélés az élettel magával,
saját erejével, képességeivel…
az ember szeretetlen
visszaél, harácsoló módon,
magával a szeretettel,
azért, hogy többet rombol,
mint amennyit felépít,
mindenben és mindig
 a saját javát keresi,
azt is rosszul teszi,
azt se tudja,
mi viszi mennyország helyett
a sötét  pokolba…
de talán csak addig van így,
míg hiányzik belőle az isteni,
addig öli úton és útfélen
a felé áradó szeretetet,
megöli, miután
utolsó csepp véréig kihasználta,
végül marad magányosan,
szeretetlen ezen a világon,
pedig anélkül semmi se igazi,
mindennek ő ad lelket,
teremtő a szeretet,
amikor az ember visszaél,
valójában a szeretettel él vissza,
de addig teszi csak,
míg Isten belé nem költözik,
akkortól kinccsé válik minden,
ami addig értéktelen,
kihasználni való eszköz volt,
csodás,
megbecsülhetetlen ajándékká válik,
mert olyan nagy úr a szeretet,
hogy élővé varázsolja a holtat is.

2011. március 20.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése