Örömteli utazás ...
Tudod arra gondoltam,
hogy vannak a
válogatósak,
és olyanok is vannak,
akik szeretnek szinte
mindent,
eléjük, mit jó
szívvel raknak,
szenvedés az étkezés
a finnyásaknak,
másoknak, a jó
evőknek pedig élvezet…
és talán így van az
ember a világgal,
az egyik mindent
kicsinyel, rosszal,
ugyan azt kapja a
másik,
de ő igyekszik
megbarátkozni az új
ízekkel,
mert tudja már
tapasztalatból,
hogy szeretni jó, ha
szeret sokat,
az teszi
változatossá,
örömtelivé az életet,
s az ember azzá válik
maga is,
ahogyan a világ felé
érez …
először az utálkozó
csak egyet piszkál ki
a tányérjából,
de mivel az asztalhoz
eleve kedvetlen ül,
minden ott lesz a
tányérja szélén végül,
meg se próbálja, meg
se kóstolja,
az első benyomás elég
számára…
amit elfogad, azt is
csak azért teszi,
hogy éhen ne haljon…
míg a másik
bizalommal,
kíváncsisággal ül
az élet
kifogyhatatlan asztalához,
s a szokatlant nem
utálattal köpi ki,
vele többször
próbálkozik,
megéri, hátha
megszereti mégis,
s lehet, hogy utóbb,
különlegességénél
fogva
az lesz a kedvence…
aki utálkozva kezdi,
egyet utál először,
könnyen lesz belőle
utálkozó,
az élettel csak
bajlódó,
de aki az asztalnál
örömmel
és bizalommal
foglalja el a helyét,
az végül mindenhol,
mindenkiben
megtalálja a szeretni valót,
így válik az útja
lépésről lépésre,
szeretetről
szeretetre
szeretetben teljessé,
a szeretet örömteli
utazásává.
2012. április 06.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése