2018. június 20., szerda

Egy hangszeren ,,,


Egy hangszeren ... 

Tudod arra gondoltam,
mintha az ember,
egy hangszeren
játszana két,
egymástól különböző dalt
ami nem semmi
produkciónak,
de nem lehet művészi
az összevisszaságtól az előadás,
hiába a nagy erőlködés…
az egyik a darab,
ami bent játszódik,
a másik,
ami kívülről látszik,
ahol, már
a rendezett önmagát
mutatja az ember,
jó is ez így, kár,
hogy nem könnyű a dolog,
mintha a folyó
minden pillanatban
a szabad folyásán javítana,
nehéz élni úgy,
hogy más a gondolat,
és más a szó,
más az akarat,
és más a cselekedet,
a hiba,
az egyeztetés nehézségének
magas foka,
de ha már muszáj,
talán összehangolni lehet,
hogy a feladat
a nehézség ellenére
legyen örömteli,
mint a kisgyerek,
ki az első lépéseket félve teszi,
talán nem is más célért,
mint egy szerető szempár mosolyáért,
egy mosolyért, a szeretetért,
könnyebben lehet
a még oly nehezet is viselni,
időnként nagyot huppanni,
a nem kívánt nehézségeket,
(mint a járást)
talán még meg is lehet szeretni,
ha az ember lépteit,
cselekedeteit,
szerető, biztató szemek kísérik.

2011. márc. 15.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése