Van szeretet olyan ...
Tudod arra gondoltam,
van szeretet olyan,
amikor az ember a
virágot letépi,
gyönyörködhessen
benne naphosszat,
otthonába viszi,
vázába beteszi,
pedig talán tudja,
idő előtt hervad,
mit gyökerétől
elválasztanak,
csak szemét lesz
belőle,
és olyan is van,
valaki a virágot úgy,
és annyira szereti,
ha gyökerestől nem
viheti,
sokszor a lemondás
árán is,
sehogyan se viszi,
benne,
fájó szívvel
gyönyörködik,
megtesz mindent érte,
megvédi
az időjárás
viszontagságaitól,
csak hogy éljen soká,
nem másért, csak,
mert jobban szereti
annál,
hogy leszakítaná,
hogy megölné
erőszakkal,
ha nem is tulajdona,
de lelkében sajátja…
szeretet mindkettő,
de az egyik
elpusztítja önzőn,
a másik megtesz azért
mindent,
hogy éljen,
hogy el ne hervadjon,
még ha a látványából,
illatából
kevesebb is jut neki,
ha érinteni se
érintheti,
létezésének a tudata
jobb a semminél,
fájdalmas,
és mégis boldogságos
az ilyen szeretet,
amelyik szereti a
rózsát,
de haszonélvezője nem
lehet...
ki a virágot erőnek
erejével letépi,
az elhervadt rózsát
meg se siratja,
tettét meg nem bánja,
hisz neki minden
virág egyforma,
minden kiszemelt
rózsa
halálraítélten kerül
a vázába.
2011. március 07.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése